Miért gondolják azt az emberek, hogy ha valakinek nem szimpatikusak, az azért lehet csak, mert irigyek rá?

Ezzel nyugtatják magukat. Bármilyen ellenszenvet éreznek, nem mernek egy kicsit is a mélyébe nézni, ezért csak egybõl ráhúzzák, hogy irigység.

A legnevetségesebb az, amikor olyan emberek gondolják ezt, akik esetén semmi okod arra, hogy irigy légy.

Vannak olyanok az ismerõseim között, akik vállalkozást vezetnek, modellkednek, vagy fél világot bejárták, különösen szeretnivaló jellemmel. Vajon rájuk miért nem vagyok irigy? Biztosan beképzelt Mariskára leszek hamarabb irigy, akinek jobb dolga nincs, mintsem egésznap azon kérkedjen, hogy “vett egy új polót és a többieké milyen ronda”.

"Bezzeg ha kicsiben csinálná, óradíjas útszéli lenne, akkor még védenék is sokan, mert szegény lány rákényszerült, meg ez is egy szakma, meg ezt is csinálni kell valakinek, blabla... "

Hát ez abszolút nem így van.

Az útszéli prostit is ugyan úgy lenézik, max ő is azzal védi magát hogy azért "irigyek rá" mert hogy ő nem a gyárban gürizik.

Ezt a Vajna Tímea gyűlöletet én sem értem. Sokkal kártékonyabb közéleti személyiségek és celebek is léteznek. Szerintem nála az is bejátszik, hogy bántalmazott nő volt és sokak szerint az ilyennek kussban kéne maradnia és szentként viselkednie.

De a kérdésre: nekem is volt ismerősöm, aki folyamatosan azzal takarózott, hogy irigyek rá, főleg a nők, mert hogy ő szép, jó munkahelye van, meg intelligens, stb. A valóság: sok embernek bekavart, pökhendi volt és semmi önkritikája nem volt. Mondjuk azt a gyűlöletet ő sem érdemelte szerintem. De egyáltalán nem volt irigylésre méltó élete, a munkahelye=havi 3-4 alkalom, akkor is az anyukája furikázta, 4 éve elkeseredetten próbált barátot szerezni, de a férfiak tartottak tőle, mert nagyon-nagyon sokat beszélt, stb.

Én az ilyen embereket kicsit szánom, mert szerintem legbelül tudják, hogy nincsen mit irigyelni és elkeseredettek.