Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan kezeljem más kissé neveletlen gyerekét?

Múlt héten a párommal vendégül láttuk egy közös barátunkat és a kisfiát. A hölgy (30+) rendszerint mindkettőnkkel kedves, kisebb korában a kisfiú is nagyon aranyos volt.

Abban a kb 2 órában viszont, amit nálunk töltöttek nagyjából egy kiadós tortúrához tudnám hasonlítani :(

A kisfiú szeptemberben kezdi az ovit, beszélni csak most kezdett el, még pelusos. Az anyjára nem igazán hallgat. Rendszerint E/3-ban beszél magáról, lábujjhegyen jár, egyedül aludni nem hajlandó. Normális főtt ételt nem eszi meg, esetleg a zacskóslevest + sültkrumplit. Többnyire cumisüvegből iszik, tápszert is kap néha.

Ezeket az anyukája bőszen mesélte, nem érti mások miért tartják ezt problémának. Miért néznek rá furcsán mások. Én nem szóltam bele, mert nem érzem, hogy közöm/jogom lenne hozzá.

Az ittlétük alatt kvázi én vettem át a dajka szerepet. Egyszerűen semmiért nem szólt rá az anyja. Van egy nyuszink, a kisfiú kivette tőle a labdát, dobálni kezdte. Ez engem annyira zavart, hogy inkább megkértem játsszunk valami mással. Rajzoljunk, kirakózzunk, autózzunk, stb. Van egy kisöcsém nála ez mindig be szokott válni. Sajnos a kisfiút csak a labda érdekelte, próbáltam kicsalni az előszobába. De nem. Minket úgy neveltek (25 vagyok), hogy a lakásban nincs labdázás, de mégiscsak vendégek gondoltam. Sajnos nem tudtam kivédeni, a kissrác megdobta a tvt. Anya meg sem rezzent. Kértem, hogy ezt ne. Utána jött a nyuszi. Elkezdte megdobálni, elmagyaráztam neki, hogy ez fájt a nyuszinak, elvettem a labdát. Amíg eltettem, ő elvette az anyja kulcsait és azzal ütötte az akváriumot. Aztán jött az új kanapé szétszedése. Párnák kicipzároz, vatelin ki... Anyuka csokit ad neki a kanapén, engem meg az idegbaj környékez. Sajnálom, de én vendégként vigyázok más dolgaira, és ugyanezt várom el. :/

A kisfiú miközben "rakoncátlankodott" azért a párom is próbálta lefoglalni, játszani vele. Addig próbáltam beszélgetni a hölggyel, aki elkezdte ecsetelni, mennyire lenézi azokat az anyukákat, akik percenként rászólnak a gyerekre és idomítják, mint valami állatot. Szerintem támadásnak érezte azt a megjegyzésem miszerint, szerintem minden kisgyereknek meg kell tanulnia a helyes viselkedést, van akire többször van akire kevesebbszer kell rászólni. Ekkor odajött a kisfiú és minden előzmény nélkül megharapta az anyját.

Ezután ecsetelni kezdte, hogy két hete táppénzen van, mert megint beteg a gyerek, bölcsis szóval a többi kisgyerektől mindent összeszed. De ne aggódjak majd idővel énis megtudom. Meg jön majd a szoptatás, biztos nekem is elapad majd a tejem, mint neki. De mint mondta mindegy, hisz a tápszer is ugyanolyan jó. Nézzem meg milyen csodálatos, kedves, inteligens gyereke van. Én ezt nem cáfoltam. Csak annyit mondtam el, hogy engem annó anyukám szoptatott plusz volt egy tejtesóm. Mai napig beszélünk egymással, ő hozzám hasonlóan csak egyszer beteg max egy évben. Az öcsém 3 hós korában elapadt anyukám teje. Tápszeres lett. Rendszeresen beteg, ami a mai napig is megmaradt sajnos. Most is nagyon nehezen hízik.

Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, amit hall.

Utána is kötötte az ebet a karóhoz én meg nem erőltettem a témát.

Meg akarja ismételni a "beszélgetős estét" a párom pedig belement.

Előre rosszul vagyok, valahogy nem hagy nyugodni a dolog.

Szeretem a gyerekeket és, ha eljön az ideje remélem nekem is lesz. Ezt csak azért írom le, hogy tudjátok, nem vagyok gyerekgyűlölő. De azt hiszem nekem ez most sok volt egyszerre.

Ti mit gondoltok? Mit tennétek a helyemben?