Mik az előnyei ha valaki egyke?

Több mindent megadhatsz neki anyagilag, nem kell osztozkodnia, nincs irigység, féltékenység, több időd van rá, jobban megteheted, hogy foglalkozz vele, egyszerre csak egyre kell koncentrálnod, kisebb a kupi otthon, hamarabb lesz nagy, ebből kifolyólag bizonyos dolgok, nehézségek már nem jönnek elő újra, mintha több gyereked lenne.

Nyilván most csak előnyöket kértél, tehát azokat írtam. Nyilván a több gyereknek is megvannak a maga előnyei, illetve az egykeségnek is megvannak a maga hátrányai.

Nincs testvérem, így a szüleimnek csak rám kellett költeni, így mindenből a legjobbat kaptam, nem voltak örökölt cuccaim, nem kellett senkivel semmin osztozkodnom

(Viszont iszonyat önző vagyok, utálok osztozkodni - nincs kivétel! Lehet, hogy testvér nélkül is ez lenne, de szerintem sokkal jobb emberré váltam volna, ha lett volna tesóm.. hiába kaptam meg anyagi szempontból mindent, de nem volt kivel játszanom, a barátaimhoz ritkán engedtek el, így iszonyatosan unatkoztam mindig 😐

Soha nem akartam gyereket, de mikor az első megszületett, már akkor biztos voltam benne, hogy bizony lesz testvére!

Lett is, az egész egykeségben számomra az a legrosszabb, hogy sosem fogom megérteni/átérezni, hogy milyen a kapcsolat közöttük)

igen, jobb ha valaki egyke mint ha haragban van a testvérével.

bár nem tudok olyan okot elképzelni amit ne bocsájtanák meg a testvéreimnek (kettő van)

egyébként egyszer beszédbe keveredtem egy 7 év körüli kislánnyal a játszón. Azt mondta, van egy osztálytársnője aki folyton sír. Kérdeztem miért. Azt mondta azért, mert nincsen tesója.

A gyerekszáj mindig őszinte és ez a mondat nagyon megérintett és elgondolkodtatott. Persze nem ezért vállaltunk testvért, de az is biztos, hogy mindennél többet ér látni, ahogy szeretik egymást (még..:)

"a hamarabb lesz nagy az előny? :)"

Minden kornak megvan a maga nehézsége, de ha engem kérdezel, én nem mennék vissza éveket, hogy újra pelenkázni kelljen, éjszakánként ébren lenni, találgatni, hogy vajon miért sír a gyerekem, mi baja lehet, hogy teljesen rád van utalva, egyáltalán nem önálló. Minél nagyobb, annál önállóbb, annál több benne a felelősség, el tudja mondani, hogy mi fáj, mi bántja, lehet vele beszélgetni, sokkal több mindenbe bele lehet vonni. Szó se róla, nyilván semmi problémám nem volt, hogy megtörténtek ezek a dolgok, hisz ezzel jár, ha valakinek gyereke van, de ezen dolgok tekintetében én sokkal jobban örülök, hogy már 7 éves a fiam és nem mondjuk 6 hónapos. De nyilván itt is vannak mindkét oldalon pozitív és negatív dolgok egyaránt.

„Egyke” vagyok, és sok más egyedüliként és testvérrel felnőttet ismerek, és nem tudnék olyan tulajdonságokat mondani, amik az egyik vagy a másik csoportra igazak. Írtátok az önzőséget, hát, azt kell mondjam, a testvérrel bíró barátaim és ismerőseim között sokkal több az önző (szerintem ezekben az esetekben a szülők valamit kompenzáltak, vagy szimplán jobban kedvelték valamelyik poronytot, és az egyik gyereket agyonabajgatták). És sajnos elég gyakori az is, hogy felnőtt korban nincsenek jóban a testvérek.

Szerintem ebben a kérdésben a szülők jelentik a kulcsot. Ha két ember egyetlen gyerekkel érzi azt, hogy ők egy teljes család, és (szerintem) normális, humanista értékrenddel bírnak, akkor a gyerekük is normális emberré válik. Ha ugyanezt két, három… gyerek mellett teszik, akkor is.

Azonban ha alapból a szülők mondjuk önzők, és azért lesz egy gyerekük, hogy ne kelljen sokat bíbelődni a gyerekneveléssel, könnyen le tudják passzolni, akkor jó eséllyel a gyerek is önző lesz. Ugyanígy, ha azért szül vki tesókat, hogy majd azok jól eljátszanak, nem lesz annyi gond, vagy hogy megtartsa a pasiját, vagy… tehát önző indokokkal, akkor bizony a gyerekek is nagy eséllyel önzők lesznek. Vagy ha pl. valaki jobban szereti az egyik gyerekét (bizony ilyet is ismerek, nem egyet) a másiknál, akkor hiába tesók, sanszos, hogy nem lesz jó a kapcsolatuk…

Szülőként egyet bizton állíthatok: azért jó, ha több gyereke van az embernek, mert tisztán láthatja, hogy kvázi ugyanaz a nevelési módszer másképp hat eltérő személyiségek esetén, míg ha egyetlen gyereke van, hajlamos lesz azt hinni, hogy mindent ő „rontott el” a gyerekben. Szóval szerintem egykét nevelni nehezebb. :)