Anyukák, akikhez közel lakik anyós, após: milyen előnyei és hátrányai vannak?

Szerintem az evi 2x2 het jobb volt;)

Mi 3 km-re lakunk anyostol. Neha probalkozott, hogy koltozzunk oda es hasonlok. Jo a viszony, de kizart dolog!

Anyósék a szomszéd házban laktak régebben is a lakótelepen, mikor költöztünk, eleve úgy néztünk házat, hogy ők is jönnek, lehetőleg egy telken belül, de két külön lakrészünk legyen.

Hátrányt nem igazán tapasztaltam, mi mindig jól kij9ötünk egymással.

Előnyök? Mikor a gyerekek közösségbe kerültek, betegség esetén nem kellett feltétlenül nekem otthon maradnom, mikor munkát kerestem, kifejezetten előnyös volt, hogy meg tudom oldani a felügyeletet; nem kellett parázni, hogy odaérek-e időben az oviba, suliba, ha csúszásban voltam, felhívtam őket és elhozták; elmehettem nagybevásárlásra anélkül, hogy a csomagok mellett a gyereket is cipelnem kellett volna; ha takarításnál útban lettek volna, akkor is volt kire bízni őket; amikor fáradt voltam, kialvatlan az éjszakázások miatt, délután nyugodtan átvihettem őket, hogy tudjak kicsit aludni, pihenni kikapcsolódni.

Nálunk az előnyök vajmi keveset nyomtak a latban...

A terhessègem alatt költöztünk a melletük lèvő házba, albèrletbe. A fiam 1,5 èves koráig laktunk ott. Èletem legnagyobb leckèje volt. Persze ez függ a határozottságotoktól, főleg a párodètól. Na meg anyósodèk tapintatosságától.

Nálunk brutál volt. Mindenbe beleszóltak. Ha párom munkába menet nyitva hagyta az ajtót úgy jöttek be, mintha otthon lennènek, naponta többször. Mindenbe beleszóltak. Kiszedtèk a kicsit a kezemből.

Szörnyű volt. Kèrdezgettèk, hogy mikor mièrt sírt, ki volt nálunk, hova mentünk.

Kèrtem a páromat, hogy beszèljen velük, nem az èn reszortom leállítani őket. Nem tette meg. Attól kezdve nem vettem fel a telefont, nem nyitott ajtót. A párom hívta át őket, ha akarta.

Így is naponta, másnaponta jöttek. Ha kint voltunk kukkoltak a kerítèsen. Ha az utcán sètáltunk, kijöttek, ès elsètáltak a kicsivel.(A kezèt meg nem foghatom meg ès cibálhatom el, mert szereti a nagyszüleit...)

Előnyök? Otthagyhattuk a kicsit, ha akartuk. (Akarta a bánat...) Csak a páromra való tekintettel, heti 2x kb. Így is a kèrèsem ellenère idő előtt adtak neki èteleket, amit vigyorogva közöltek...

A lènyeg, hogy elköltözünk. Èn soha többè próbát nem tennèk, hogy ilyen közel költözzek anyósèkhoz. Mèg ha jófejek, akkor sem kell az oroszlán bajuszát huzogatni.

Jobb távolról szeretni, mint közelről utálni.

Hú, hát nem tudom... Mi csak egy azon városrészben lakunk anyósékkal (az én anyámmal is, de az más tészta, nem azért, mert ő az én anyám, hanem mert egész máshogy áll a dolgokhoz). Nekem már ez is túl sok. Anyós minden hétvégén átjön unokázni, ami nagyjából annyi, hogy köszön a nagynak, megpuszilgatja a kicsit, öt percig vele játszik, onnantól kezdve nekünk kell őt szórakoztatni. Ha valamiért nem vagyunk otthon a "látogatónapján", akkor következő hétvégén mindkét nap jön. Ezen kívül tuti, hogy minden héten át kell hozzá menni valamelyikünknek, mert valamit meg kell javítani. Ezzel nem lenne akkora gond, de tényleg olyanokkal kell átmenni, hogy villanykörte-csere, meg nem indul a mosógép (ki volt húzva), meg elment a tévéadás (miért nem hívja fel a szolgáltatót? ja, mert velünk hívatja fel), és a legfőbb gond, hogy aki átmegy, az nem szabadul onnan legalább két órán át.

Úgy, hogy mindketten dolgozunk, amúgy is rohadt kevés időt töltünk együtt, meg a gyerekekkel, meg úgy egyáltalán, pihenéssel, marhára nem hiányoznak ezek a körök. Én most már szoktam szólni, hogy nincs ennyi időnk ezekre, de akkor jön a megsértődés.

Szerintem engem a guta megütne, ha egy házban laknánk :D Ők honnan tudják, hogy ott van eladó lakás? Találták, vagy ti említettétek? Hú, nem is tudom, lehet, hogy szemét vagyok, de én még attól sem riadnék vissza, hogy megkérjem a tulajt, hogy némi kp-ért cserébe mondja azt anyóséknak, hogy már eladta másnak.

Nekünk nagyon kényelmes. Anyósom sokat van a gyerekekkel, imádják egymást, sokat kertészkednek együtt.

Amikor anyósom eltörte a lábát nem kellett a fél városon átautózni hogy segítsünk neki.

Viszont nem alszunk egymásnál, nem szólunk bele egymás életébe és nem "ugrunk át" csak úgy a másikhoz.

Nálunk nem anyósék, hanem az én szüleim laknak a szomszédban. Hát, nem egyszerű, anyóssal jobban jártam volna, ő nem szól bele semmibe. Anyám bezzeg helyette is :D

Az első évben még nagyon gondolkodtunk, hogy elköltözünk inkább (anyuék háza ez is, de nem használják, így odaadta nekünk, amiért egyébként hálásak vagyunk, tényleg). Jött folyton, beszólogatott, hogy ez miért itt van, azt miért nem rakod el, annak ott jobb helye lenne stb. Egyszer elegem lett, és kiosztottam, hogy nagyon kedves, hogy odaadta ezt a házat, de ha ez azt jelenti, hogy nem hagy élni, gyerekként kezel, és itt fog egész nap parancsolgatni, inkább elmegyünk. Na, ettől észbe kapott, békénhagyott. Eltelt pár év, nem volt semmi gond, tiszteletben tartotta, hogy van külön életünk stb.

Aztán megszületett az unoka. Na, akkor ugyanezt a vitát el kellett játszani, mert azt hitte, hogy majd ő mondja, mit csináljak, és úgy lesz, jó hogy nem meg kellett magyaráznom, mit miért csinálok a gyerekemmel, mintha az övé lenne, nem az enyém. Itt is volt egy veszekedés. Eltartott egy darabig, mire rájött, hogy a saját fejem után kívánok menni, de azóta már elengedte ezt a dolgot szerencsére, így megint nyugi van.

Nem könnyű, már ezerszer megbántam, hogy elfogadtuk a házat. Most már az a baj, hogy annyi pénzt beleöltünk, hogy felújítsuk, stb, hogy nem akarjuk veszni hagyni. Annyi a szerencse, hogy anyám nagyon nem akarja, hogy elmenjünk, ezért valamennyire tiszteletben tart, és visszavonul, ha látja, hogy kezd messzire menni, de vannak súrlódások. Mivel nálatok anyósról van szó, tulajdonképpen azon múlik a béke, hogy a férjed mennyire hajlandó konfrontálódni. Nálunk is én viszem a balhékat, mivel az én szüleimről van szó, a férjem kimarad ezekből, én vagyok a gyerekük...

Jo viszony ide vagy oda, nem egeszseges felnott embereknek a szuleikkel lakni.

Jobb egy bizonyos tavolsag.