Van még rajtam kívül olyan anyuka, aki mások elott nem tudja kimutatni az igazi anyai énjét?

Én sem úgy viselkedek a lányommal mások előtt, mint kettesben. Még egy puszit sem adok, mikor adnék, egészen távolságtartó vagyok vele, ha ott van valaki.

Mikor más is ott van, olyan vagyok, mint nem is tudom.. szigorúbb vagyok, elérhetetlenebb, megjátszott az egész viselkedésem. Utálom ezt. Már 3 éves a lányom, sokat enyhült az érzés, de még most sem tökéletes a viselkedésem.

Én sem merem sokszor kimutatni, mert tartok a negativ reakcióktól.

Példa: amikor a dévényes megítélésem szerint kínozta a babámat, de ugye ő a szakember és tudja mit miert hogyan csinál, nem mertem levágni egy anyaoroszlán stílust és kiszedni a kezéből, hanem próbáltam higgadt okos fejet vágni, és nem vittem többé hozzá.

Vagy pl a nem mertem szolni hogy ne fogdossa a baba kezét a babakocsiban a szomszéd

Én nem vagyok a gyerekkel távolságtartó, max. nem annyira ajnározom és nem nyáladzva gügyögök hozzá csak szimplán gügyögök. Imádom puszilgatni és ha bújik (amúgy nagyon bújós), nem fogom mások miatt megtagadni tőle.

Eleinte bennem is voltak olyan gondolatok, hogy azt hiszik, hogy ha pl. nagyon ölelgetem, akkor azt hiszik, hogy biztos el fogom kényeztetni meg anyámasszonykatonája lesz, stb.

De aztán ahogy láttam más anyukáknál, hogy ők sem csinálnak abból gondot, hogy én mit gondolok az ő viselkedésükről, így bátorságot merítettem belőlük és végül is "eltanultam" tőlük, hogy más nem fontos, csak mi.

Néha még át is esem a ló túloldalára, amikor a férjem megjegyzi, hogy hát ne csináljam már ezt, ne mondjam azt, mert mások mit szólnak, akkor hangosan mondom, hogy ki nem sz-rja le, hogy más mit gondol.

Ne szégyelld az érzelmeidet a gyereked felé, nyugodtan gügyögj hozzá, puszild meg, mert ti vagytok fontosak egymásnak, neki te vagy fontos, másnak meg ha nem tetszik, akkor tehet egy szívességet.

értem mire gondolsz, én szülés előtt voltam nagyon gátlásos e téren sógornőm előtt és a gyerekei előtt.

Aztán a saját gyerekemmel lazult ez a dolog, most már nem csinálok belőle gondot, de azért ha sokan vannak, pl karácsonyi összejövetelen 20 felnőtt körbe ül meg 5 gyerek, és gügyögni kellene én sem vagyok formában :)

Én is így vagyok, de fura ebbe még bele se gondoltam, de tényleg máshogy viselkedek vele ha itt vannak mondjuk a mamák, papák stb.

Férjem a másik felem, előtte tök természetes minden, jókat bohóckodunk 3-asban, de ha mamák itt vannak egy én is szeretek végre felnőttel beszélgetni, kettő kicsit feszélyez is persze pl nem fogok éneklegetni, meg úgy vagyok vele lehet legbelül hogy most az ő idejük van, én annyit vagyok vele amennyit akarok.