Tényleg életcél 19 évesen szülni?

Klasszikus Idiocracy témakörről van szó.

[link] (első 3 percben benne van a lényeg)

Az a baj, hogy Magyarországon egyre nehezebb gyereket vállalni felelőségteljesen.

Hiába van végzettséged nőként, hiába dolgozol.Bármi baj beüthet. Teszem az ott hagy a gyerek apja, vagy valami baj történik vele, kiesik a munkából egy időre.

Mit csinál akkor egy nő? Visszamenni kicsi gyerekkel dolgozni nagyon nehéz, a legtöbb cég élből elutasít. Bölcsit is nehéz találni.

A másik dolog, a fizetés. Ha nincsen saját lakásod, albérletben kell laknod, akkor rohadt nehéz albérletet találni gyerekkel. És még nehezebb olyan munkát találni, amiből egyedül ki tudod fizetni az albérletet..

Amikor 100-120 nettót neveznek versenyképes keresetnek a cégek, ennyivel szúrják ki a szemed..Akkor miből fizesd ki az albérletet egyedül, ami ugyanennyibe kerül?

Én is borzasztóan bátornak tartom azokat a nőket, akik különösebb végzettség és anyagi háttér mellett be mernek vállalni egy gyereket, vagy akár többet.

Azt meg nem tartom opciónak, hogy a szüleim házába szüljek, velük tartassam el a gyerekem. Épp elég az, hogy engem eltartottak, iskoláztattak és mindent megadtak. Tuti nem maradnék ott a nyakukon egy gyerekkel, úgy hogy még tartsák is el.

Nekem is vannak ilyen volt osztálytársaim, vagy olyanok, akik alattam jártak és már van gyerekük.

Én el sem tudnám képzelni ezt, magamat is alig tudom eltartani.

Gyereket meg nem szeretnék úgy, hogy nem tudok neki megadni mindent.

(a minden alatt nem fél millás babakocsit meg ilyeneket értek. csak hogy normálisak legyenek a körülmények, legyen mit felvennie, legyen mit ennie, el tudjam vinni, akár magánorvoshoz is, ha baja van, később el tudjon menni osztálykirándulásra, programokra stb... ne érezze azt, hogy szegények vagyunk, ne legyen hiánya ilyen alapvető dolgokban)