Ti hogy oldjátok meg ha az utcán vagytok babakocsival és rátokjön sürgős hasmenés?

csak, hogy megnyugtassalak, íme az én sztorim, ismerős lesz...! :))

- szép tavaszi nap, délelőtti séta a babával, napsütés, madárcsicsergés....

- egyszer csak : hoppá, csikar a hasam... na, semmi gond, pár másodperc, elmúlik.....

- kicsit később : még egy görcs, ekkor már megállok a babakocsival, kicsit meggörnyedek.... húúú, elmúlt, oké

- követező stáció : ajjajj, talán haza kéne fordulni, basszus.... fussunk, szaladjunk emberek!

- és lőn : olyan erős inger és hasgörcs kapott el, hogy visszatarthatatlan volt, a testem nem engedelmeskedett a "tarts ki! tartsd vissza!" parancsnak... úgyhogy igen, betottyant a cucc a bugyiba....

- biza, befostam. szégyen, gyalázat, én is azt hittem, elsüllyedek, megsemmisülök, ott az utcán, a madárcsicsergésben.....de hát ez van.... hazaosontam, ahogy tudtam, pici léptekkel :))

- otthon persze bugyi le és kidob, fürdés, arctapogatás, "atyaég, szó szerint ég a fejem".... :)) úgyhogy lehajintottam egy unicumot, csak az idegek megnyugtatására! :))

- persze iszonyatos mázli volt, hogy sem az utcán, sem a lépcsőházban nem találkoztam senkivel, úgyhogy viszonylag olcsón megúsztam.... ma már így látom, sőt, röhögni is tudok rajta....:))

majd te is meglátod, kis távlatból nézve, ez csak egy kellemetlen epizód lesz az életedben.... :))

hol van ez az igazi nagy bajokhoz képest! :))