Ti hogy oldjátok meg ha az utcán vagytok babakocsival és rátokjön sürgős hasmenés?
Tegnap szörnyű dolog történt velem amit soha az életben nem akarok többé átélni. Utcán voltam babával, és olyan hirtelen és erős hasgörcs és hasmenés jött rám, hogy esélyem nem volt babakocsistól, babástól wc-t keresni. Nyilvános wc, étterem, stb. nem volt a közelben, de ha lett is volna babakocsival nem tudtam volna bemenni, egy idegenre meg nem bíztam volna a gyerekemet, szóval az sem lett volna megoldás
Más mit tesz/tenne ilyen helyzetben
Velem sajnos megtörtént a baj, nem írom le, szerencsére a télikabát miatt nem vette észre senki, de így is életem legmegalázóbb élménye, nem tudom túltenni magam rajta. Hogy lehet ilyen helyzetet megoldani?
Nekem fóbiás alapon félek a hasmenéstől, régen pánikrohamjaim voltak ez miatt hogy mi van ha rám jön, szerencsére már nem szorongok miatta, de borzasztó lehetett neked.
Nekem csak egyszer volt hogy gyerek rám volt kötve és sehol egy nyilvános wc, de hívtam gyors egy taxit épp hogy hazaértem.
Próbálj meg ne agyalni ezen, ha szorongó vagy, nehogy egy rossz élmény kihasson rád.
Tapasztalatból mondom hogy félelem alapon nem lehet élni , és ha sokat rágódsz rajta ezen fogsz aggódni mindig, borzasztó úgy élni nekem 3 évbe telt hogy megnyugodjak, és nem a fenti eset váltotta ki .
Gondolj arra hogy nagyon kicsi az esély hogy legközelebb is megtörténik ez veled, én igaz nem tudok évek múltán se röhögni a szorongásomon hogy megtörténhet, de nem is szabad hogy irányítsa az életedet.
11-es, mintha rólam írtál volna. Nálam is annyira eldurvult a helyzet, hogy már attól is pánikrohamom volt, ha valaki egy megbeszélésen beült közém és az ajtó közé.
Kérdező, lehet, hogy jól is jártál, hogy bement. Így legalább tudod, hogy nem állt meg a föld, nem süllyedtél el szégyenedben, legközelebb is túléled, kivédeni sajnos nem lehet.
"Persze, egy város közepén a bokorban!..."
Épp a múltkor sétáltam el egy lány mellet, aki 2 parkoló autó között épp a dolgát végezte, mindez a város egy forgalmasabb részén történt, ő aztán felpattant, felhúzta a nadrágját és ment tovább, nem mindennapi látvány volt az tuti.
Én eddí nem szorögtam emiatt, de mostantól szerintem fogok :/. Köszönöm azoknak akik megértő, bíztató dolgokat írtak
Akik meg nem azoknak annyi, hogy én sem hittem soha hogy ilyen előfordulhat és hogy ne tudnék egy ilyen dolgot megoldani. Szörnyű volt tényleg. Hazaértünk, és ahogy vettem le a kicsiről az overált zokogtam. Meg még úgy másfél órát :D. Amire hazajött a férjem összeszedtem magam, kimosakodtam, fertőtlenítettem, stb. És természetesen nem montam el neki, meg senkinek nem fogom, csak annyira nyomasztott, hogy muszáj volt leírnom így névtelenül. Meg tényleg hátha valaki tud valami tuti megoldást.
"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek" -mondta egyszer egy Karinthy Frigyes nevű okos bácsí. Nem, nem mondtam el, nem is fogom, ugyanis gyalázatosan megalázva éreztem magam. A névtelenség, arctalanság sokat segít
A kapcsolatunk amúgy nagyon jó, és tudom hogy megértene és megnyugtatna, de nem megy. Ezt nem. Majd talán a halálos ágyamon 😂.
Xilitet cseréld le, valószínű mindig megfosatna. Nekem se működött. Eritrit jobb.
Egyszer majdnem így jártam. Épp kiértünk a távolabbi játszóra, szegénynek mondhattam, hogy most szaladunk haza. És már nem volt babakocsi, nehéz volt szaladni. Nem sokon múlt a dolog. Azóta is eszembe jut, ha messzebbre indulunk, ahol biztos nincs wc. :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!