Hogy lehet feldolgozni, hogy itthon kell maradni a gyerekkel?

Én teljesen megértelek.

Ráadásul nálunk még mamák sincsenek, hogy néha leadjam a gyereket (már 1 éves, szóval nyugodtan lehetne) és csak egy fél órát egyedül legyek úgy, hogy közben a fél fülem vagy szemem nem a gyereken van.

Sokszor én is kiborulok és úgy érzem, hogy rossza anya vagyok. Pedig csak egy kicsi szabadságra vágyom, ami szerintem így 1 év után megérthető.

Az én párom is heti 6 napot dolgozik reggeltől estig, vasárnap meg örül, ha pihenhet egy kicsit.

Pihenő csak nekem nem jár...és igenis nehéz! És ha az ember maga alatt van, még arra is nehéz rávennie magát, hogy felöltözzön és emberek közé menjen...

Én abszolút megértelek,én 1.5 évig bírtam és visszamentem dolgozni.Hétfőn kezdek,az új munkahelyemen és úgy érzem,kinyílt újra előttem a világ és egy kicsit visszanyertem a szabadságom.Ennek ellenére sokszor jut eszembe,hogy mit csinálhat,szívessen meglesném,de tudom jó helyen van én meg örömöm lelem a munkában mindamellett,hogy a pénz is jól jön.

A lányom jól érzi magát a családi napköziben

(szept.-től,meg bölcsis lesz),amúgy is egy nagyon barátkozós és szereti a gyerekeket,bármilyen korú legyen is.

Nekem 3 gyerekem van, szóval már sok-sok éve itthon vagyok. Amikor az első gyerekem született, nem is nagyon vágyakoztam mellőle szórakozni, a másodiknál már talán,néha. Most, hogy a 3.babám már elmúlt egy éves, havi egyszer barátnős program tartja bennem a lelket;) Dolgozni egyáltalán nem vágyom vissza, még fiatal vagyok, és dolgozhatok eleget, de a gyerekek életének ez a szakasza soha nem fog visszatérni. Én nem bánom, hogy nem jártak bölcsibe, sőt a középső gyerek csak 4 évesen kezdte az ovit.

Én is voltam úgy, hogy még normálisan felöltözni sem volt kedvem, de mostanra talán magamra találok, hogy jön a jó idő, olyan sokat számít. Egyre több a szabadidős program, sokat kint lehetünk, bicajozunk, de a legfontosabb, hogy ha van igényed, akkor beszéld meg a férjeddel, hogy biztosítsa, te is mehess néha ide-oda. Engem nagyon fel tud tölteni, ha csak egy másfél órára is, de felnőtt társaságban lehetek, nem azzal kell foglalkozni, hogy a gyerekek éppen hol és mit, és mivel:) Akkor is sokat gondolok rájuk persze, de kell a feltöltődés. Ma este pl.: a barátnőmmel pizzériába megyünk, már 2-3 hónapja tervezzük...