Hogy lehet feldolgozni, hogy itthon kell maradni a gyerekkel?

Nekem nem hiányzik. Én nagyon szerettem volna babát már, és amikor megszületett, ár fáradt voltam, de nagyon élveztem, hogy figyelhetem a gyereket. Amióta meg egyre nagyobb, azt élvezem, hogy látom napról napra ügyesedni:) Ahogy mászott, felült, felállt, ahogy elindult egyedül:) Ezek pótolhatatlan pillanatok, a munkám meg ott lesz 65 éves koromig. Néha szeretnék én is felnőtt társaságot, vagy kiszabadulni a gyereknevelés alól, legalább egy kicsit, sőt néha annyira fáradt vagyok, hogy szívem szerint elbujdosnék egy hétre, ne lássam a családot, de ez is elmúlik.

Nálad is el fog múlni egy-két hónap múlva már boldogan fogod újságolni mindenkinek, hogy a babád rádmosolygott, vagy átaludta az éjszakát.

Próbálj meg ne muszájként hozzáállni, hanem úgy, hogy itt ez a tehetetlen kis ember, aki az égvilágon senkire nem számíthat rajtad kívül, akinek te jelented az egész világot. Akit feltétel nélkül szerethetsz, és az egyetlen, aki feltétel és érdek nélkül szeret téged! Hidd el, ha a hormonjaid már nem dolgoznak ilyen vadul, ez is el fog múlni. Saját szférád meg lesz újra, csak kicsit várnod kell vele:)

Ilyeneket ne kérdezz, mert itt megköveznek, ha nem akarsz otthon lenni a gyerekkel legalább 3 éves koráig, és egyáltalán minek az ilyennek gyerek... :)

Én megértelek, ugyanúgy vagyok ezzel, mint te. Amint lehet, beadom bölcsibe, és szeretnék legalább részmunkaidőben dolgozni, mert már kezdek megőrülni itthon egyedül.

De tehetsz ellene. Felveszel egy melltartót, felöltözöl normálisan, megmosod a hajadat, fogod a gyerekedet, és elmentek emberek közé. Ezer lehetőség van.

Nem kell otthon ülni egész nap, hogy hogy nézel ki, arról pedig te tehetsz, és nem a gyereked. Ahhoz hogy normálisan nézzél ki, nem kell idő, elég pár perc.

Ha hiányzik a munkád, menjen bölcsibe a babád, és menj vissza dolgozni, akár teljesbe, akár részmunkaidőbe. Én ezért nem vetlek meg, ettől nem vagy rossz anya.

Így van, ha elhagyod magad, attól csak neked lesz rosszabb, ill. a férjed sem biztos, hogy értékeli majd egy idő után.

Legyél csinos anyuka!!!

Ha tudod, kérd a nagyi segítségét, hogy elmehess fodrászhoz, vásárolni, nézelődni.

Menjetek játszóházba, játszótérre, traccsolj a többi anyukával, biztos más is érez hasonlóan, mint te, legalább kibeszélheted magad.

Nem bűn, ha néha elmész a barátnőkkel dumcsizni egy-egy este, addig apuka vigyáz a gyerekre. Valószínűleg neki meg ez lesz a kikapcsolódás.

Rajtad múlik sok minden, ha annyira hiányzik a munka, visszamész, de az első időszak sok-sok apró csodájáról maradsz le, amit később esetleg megbánsz. De a te döntésed lesz akkor is.

Ha annyira feldolgozhatatlan, hogy otthon vagy a gyerekeddel, menj vissza dolgozni és a keresetedből fogadj bébiszittert. Válaszd le, kapjon tápszert cumisüvegből, ha hazamész, szoptatod, ha akarod.

Én ugyan nem így csinálnám, de ez is egy lehetőség.

Mennyi idős a picid?

Menjetek sétálni, mi pl heti egyszer elsétálunk a dm-be... Mert az van közel, így nem olyan unalmas az életem. Mindennap lemegyek, teszem a köröket a ház körül (januárba született a babám, már februárban mentünk).

Néha Apával is tudok kettesbe lenni, de 3an is elmegyünk heti 1x a tesco/corába, mert addig is emberek között vagyok.

Kitartás. Öltözz fel otthonra is, amikor a pici alszik, akkor menj zuhizni, hajatmosni. Nem kell mindennap mosni/vasalni és nem kell mindennap 8x sterilizálni sem.