A menyem nyalja a gyereket, hogy beszéljem le róla?

Szerintem ne szólj bele, mert csak vitát generálsz.

Legjobb szándékkal írtam. Majd a fiad meg a menyed megbeszéli egymás közt, te csak élvezd az időd az unokáddal.

Nem látok nagy tragédiát. A menyedet már nem üti, innentől marad az a dolga, hogy a jó példát mutat, sokszor figyelmezteti, hogy mással se tegye és szankcionál/dícsér helyzettől függően. A fiad se legyen pipogya, szerelje le a gyereket. Nem halt bele abba, hogy arcon nyalta az anyukája. Nem ütötte.

Szerintem sokkal nagyobb komplexust okozna, ha mindenki utálná a közösségben a durvasága miatt.

Ez hogy jutott eszébe? :D Életemben nem jutna eszembe ez a megoldás.

Hasonló korú a kisfiam, nálunk ha ilyen van, elmondjuk, hogy nem szabad, fáj a másiknak. El szoktuk túlozni, hogy mennyire fáj. El szoktuk mondani, hogy apa sem szokott ilyet csinálni, anya sem szokott ilyet csinálni, stb. Mi így szoktuk, de lehet hogy más vérmérsékletű gyereknél más válik be.

Abban viszont egyetértek, hogy szörnyűség nem történt, lehet nem kéne inkább beleszólnod. Ha mégis, akkor nagyon finoman tedd.

Khm. Azért van abban valami báj, hogy "mi el szoktuk mondani, hogy fááááj". Komolyan azt gondolja valaki, hogy van olyan anya, aki ezt a lépcsőt kihagyja? Az fel sem merül, hogy nem minden gyerek esik hasra attól, ha jól eltúlzottan közlik vele, hogy fájt, amit csinált. És nem, ez nem jellemhiba, csak például ha még sosem fájt semmije igazán, akkor azért nem vágja mellbe a dolog, ha meg fájt is, 2 éves kor körül a gyerekekben az ösztönök erősebbek lehetnek annál, hogy csak ezért abbahagyják az ütögetést. Mert az sem mindegy, miért ütnek. Ha csak viccből, azt könnyű leállítani, ha viszont az agresszió mögött komolyabb problémák vannak, akkor 100%, hogy magasról tesz arra a kisgyerek, hogy amit ő csinál, az másnak fáj. Őt az érdekli, hogy neki baja van, és úgy adja ki a feszültséget, ahogy tudja.

Az arconnyalás még mindig sokkal jobb, mintha visszaütne az anyuka, de végső soron ez is erőszakos cselekedet.

Szerintem az egyetlen érdemi megoldást az nyújthatja, ha kiderül, hogy miért pofozkodik a kisgyerek. nagyon valószínű, hogy harag és frusztráció van benne, amiért bölcsibe került, nyalogatás helyett extra együtt töltött idővel lehetne próbálkozni például...