Igaz az, hogy a második gyereket jobban szeretik mint az elsőt?

Normális családban ilyen nincs.

Max annyi, hogy a kisebb még több törődést és odafigyelést igényel.

Több gyermekem van. Mindegyiket másként szeretem, de azonos hőfokon!

Klasszikus példa: ha veszélyben lennének a gyerekeid, melyiket mentenéd?

Én nem tudnék választani; mindet menteném, ha ott pusztulnék is...

Sokszor hallom, látom, olvasom én is ezt, és nagyon elszomorít. Nekem két gyermekem van, már a kislányom születése előtt arra treníroztam magam agyban, hogy a kisfiam életében minden változatlanul, a megszokott biztonságban, szeretetben maradjon, mint akkor, amikor még csak egyedül volt. Nem Ő kérte a tesóját (13 hónapos volt, amikor a kislányom megfogant), kutyakötelességem volt széppé, boldoggá tenni számára a tesó érkezése utáni időszakot is, és a testvéres életét is. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak a kisebbel foglalkoznak, mert olyan pici, gyámoltalan...csak éppen azt felejtik el, hogy a "nagy", aki alig 2-3-4 éves, még szintén nagyon kicsi, akit ugyanúgy még ölelni, szeretni, babusgatni kell, adott esetben altatni, ahogy a kisebbet.

Azt hiszem, ebben (ha másban nem is) sikerült teljesítenem a terveimet, nagyon odafigyelek a kezdetektől mindkét gyermekemre, szerintem nagyon ritkán érezhetnek bármilyen hiányt. Kemény kezdeti időszak után mostanra egymás legjobb barátai, a legjobb tesók (5 és 3 évesek).

A szülők feladata NEM elkövetni azt a hibát, hogy a kicsit tutujgatják, a nagyot pedig magára hagyják.