Most akkor öröm vagy szívás egy gyerek?

A világ legcsodálatosabb dolga, minden nehézségével együtt. Nekem a várandósság is csodás volt, egyszer sem voltam rosszul. A szülés persze fáj, de olyan lelki feltöltődést ad cserébe, amit semmi más. Az pedig, hogy ránézek a gyerekeimre, és egyszerre látom bennük magamat, a férjemet, kicsit az anyukámat, látom, ahogy nőnek, fejlődnek, ügyesednek, okosodnak, valóban leírhatatlan.

Persze, ha valaki csak a lehányt kanapét meg a szaros pelenkákat látja, akkor szívás az egész. Számomra ezek jelentéktelen apróságok. :)

Egyénfüggő. Nekem öröm, a legnagyobb boldogságom, hogy anya lehetek(tudom, le leszek pontozva, biztosan hazudok) Ssak egy kérdés: ha rossz lenne, miért vállalnak sokan második gyereket? Nem, biztos hogy nem a szocpol/CSOK miatt, rengeteg gazdag ember is vállal kettőt vagy többet.

Ha nem akarsz, akkor nem vállalsz és kész. Mindenki el rudja dönteni magának hogy mit akar.

És igen, vannak a meggondolatlan anyák akik jót akarnak a gyereküknek, és emiatt nehezebb lesz az életük(pl szórakoztatják a gyereket egész nap aki emiatt nem képes egyedül játszani) Én úgy látom a mai anyák azért boldogtalanok, mert megszakadnak a sok elvárás teljesítése közben. Meg akarnak felelni a szomszédtól kezdve mindenkinek, tökéletes anyàk és háziasszonyok akarnak lenni, úgy hogy mellette dolgoznak is. Ezt egy ember képtelen elvégezni, nem csoda ha panaszkodnak.

Másik oldalról meg vannak olyanok, akik azt élvezik ha másoknak mártírkodhatnak, és így az az ember akinek panaszkodnak, megdicséri, hogy milyen jó anya. Nem egyszer futottam bele képtelenebbnél képtelenebb szövegekbe más anyáktól.

Őszintén: a szülés fájdalmas, nagyon fáj, de egy csoda átélni, életet adni egy embernek. De szerintem a szülést is durvábbnak írják le, mint ami.

Az első hat hétben annyira kimerült voltam mint egy durvább vizsgaidőszakban(férj alapvető hogy segít!)

De amíg félsz ertől az életformától, addig én nem vágnék bele a helyedben. Lesz olyan is, amikor ez lesz életed legnagyobb vágya(vagy nem, és akkor boldog életed lesz gyerek nélkül, mert nem fog hiányozni.

Számomra megéri, mert nem szívás.

És nem, nincs mintagyerekem.

Nem tudom

Vannak jobb es rosszabb idoszakok

3 gyerekem van de allitom h mazlim van veluk, alapvetoen jo gyerekek.

Szerintem fugg attol h hogyan allsz hozza, en ugy h nem paraztam ra a teherbeesesre, abbahagytam a tabit es ugyan ugy szexeltunk a parommal. Nem rohangaltam h ja 2 honapja nem szedem es meg nem lettem terhes tuti baj van... Siman csak elveztem a szexet es orultem h nem kell figyelni h bevettem e vagy sem az antibabyt :-D

Fel ev volt mind a harommal a teherbe eses.

Terhesseg alatt nem paraztam, tudtam h jol van es egeszseges csak a legminimalisabb vizsgalatokra mentem el. Lehet felelotlennek tunok de ez egy tudatos dontes volt h en elvezni akarom a terhessegeimet nem pedig vegig aggodni.

Szoval nyaron furodtes strandon nyiltvizen tengerben, 6 honapos korig motoroztam, utana csak mert osz/tel lett azert nem :-D ettem ami jol esett nem meregettem magam, mozgasban voltam vegig, ja jo sok szex is volt :-D tuti erezt nem akartak hamar megszuletni mert en jol ereztem magam es igy a gyerekek is !

Szules utan sem ijedtem meg minden szaron, masnap mar setalni mentem a gyerekkel, finom hideg volt aludtak is mint a bunda, szoptattam mikor kertek, napi 1-2 ora seta, ez nekem is jott tett! Kevesett idegeskedtem, probaltam figyelni a gyerekre, bevontam a parom a gyereknevelesre. Nem visitottam ha picit nathas, nem rangattam azonnal orvoshoz, stb...

Szoval ha azt nezem nekem nem szivas :-D

Ok most tini a nagylanyom szal vannak gondok de kezelhetoek azert, hala a nevelesemnek es annak h nem vagyok paraanyu :-D

Annyi idős voltam, mint most te, amikor terhes lettem, szintén nem sokkal az esküvő után. 27 évesen szültem.

Én imádok anya lenni, és nem érzem szívásnak. Tényleg nagyon szeretem ezt az állapotot, de ez több dologtól függ.

Kezdjük ott, hogy egy gyerekem van, egy kislány, 2,5 éves, és nem is szándékozom kis korkülönbséggel vállalni még egyet. Még nem döntöttük el, hogy lesz-e több, de ha lesz, 5-6 év különbséggel. A környezetemben ugyanis azt látom, hogy az elsővel sokan boldogok még, aztán amikor 2-3 éven belül jön a második, elszabadul a pokol, valamelyik mindig ordít, féltékenység, veszekedés, és a két gyerek már frankón elvesz annyi időt, hogy a szülőknek magukra és egymásra alig van idejük. Ilyenkor kezdenek arról beszélni, hogy elegük van és szívás. Én élvezem a nyugalmat, nem akarom borítani, egyszerre egy legyen itthon, hogy mindenkire legyen időm.

Az se mindegy, milyen a férj. Az enyém olyan, hogy imádja a lányát, nagyon szívesen van vele, és itthon is kiveszi a részét mindenből. Szóval nem az aki hazajön, beül a tévé elé, és van, de minek... (amúgy dolgozom a lányom pár hetes kora óta itthonról, mielőtt valaki abba kötne bele, hogy szegény ember házimunkát végez amikor én itthon vagyok a gyerekkel). Nem kizárólag az én nyakamba szakad minden, együtt csináljuk a dolgokat, tudok időt szánni hobbira, munkára stb. Ez elég sokat hozzátesz ahhoz, hogy nem érzem robotnak magam, és nem látom szívásnak az életemet.

Nem azt mondom amúgy, hogy nincsenek szar napok, amikor a gyerek nyafog, én meg legszívesebben kiugranék az ablakon. Nyilván van ilyen, de nem ez az átlagos, én általában szeretek vele lenni. Ezért nem jár bölcsibe, és oviba se adom korábban a muszájnál (nyáron lesz 3, szeptemberben viszem). Amúgy elég rossz alvó,most is ébred még éjjel, aztán volt ez olyan is h 6-7x keltünk vagy másfél éven át, de én ezekkel úgy voltam, hogy elfogadtam, hogy ő ilyen, nem sajnáltam magam, így sokkal könnyebb volt túlélni. Akkor se éreztem szívásnak úgy az egészet, de éjjel azért kicsúszott a számon néha egy "bammeg, már megint", mikor ébredt. Ettől viszont még nem szívás az élet :)

16# kicsit erős h 6 honaposan motoroztal...

Bocs az offert. Nekem gyermekágyi depim volt, akkor úgy éreztem, h totál gebasz az egesz és én ezt nem akarom. Hal istennek meggyogyultam, a kicsi fiam a mindenem, a legnagyobb büszkeségem. Imádom, mindig felvidít. Egyszerűen az a határtalan szeretet ami köztünk van a legnagyobb ajándék.