Most akkor öröm vagy szívás egy gyerek?

Szerintem egyértelműen a világ legnagyobb szívása, és ezt nem "manapság" gondolom így, hanem amióta élek (34 éves vagyok). Persze az emberek közel 100%-a bizonygatni fogja, hogy a gyerek a legcsodásabb dolog, mégis tele van a gyik a rohadtabbnál rohadtabb szülőkről szóló sztorikkal, és nem sok embert ismerek, akinek normális szülei vannak. Ha annyira csodás lenne a gyerek, akkor az ember boldog szülőket is látna, de nem, csak türelmetlen, idegbeteg példányokat lehet látni mindenhol, neveletlen kölykökkel.

Ne másokra hallgass, te döntsd el, hogy öröm neked a gyerekvállalás, vagy szívás. Egy biztos: nem kötelező.

Dehogy szivas...

Nem mindig konnyu, de alapvetoen csodalatos elmenyek.

Harom gyerekem van.

Ha nagyon önző vagy, akkor szívás, mert ha gyereked lesz, akkor ő lesz az első - normális esetben.

Viszont azt is tudd, hogy semmi nem ad olyan örömet, mint a gyereked. Olyan érzés mintha végtelen szerelem, szeretet kötne össze. Leírhatatlan. Hiába nincs időm magamra stb stb.. azért nem adnám semmiért a gyerekemet és hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta, hogy átélhetem. Amúgy valószínű, hogy majd Rád tör a vágyakozás egy gyermek után. Ha nem, hát ne vállalj.

2 gyerekes anya vagyok, a gyerek olyan mint sok más dolog is az életben: iszonyatosan nagy boldogságot ad de vannak nehezebb percei is. Ilyen volt a kapcsolat a szüleiddel kamaszkorban, ilyen egy házasság, de egy átbulizott éjszaka is :) Szuper, de van amikor egy pillanatra haragos / fáradt / fásult leszel.

Azonban: nem értek egyet a sok "semmi időm nincs magamra brühühü" írásokkal, sem a "gyerekem van és háztartást vezetek ezért én vagyok Wonder Woman" típusúakkal. Két gyerekem van, rendes háztartásom és vezető beosztásban dolgoztam az első és második gyerek előtt is (most a picivel vagyok gyeden), mégsem nyavalygok mert tök jól megvagyunk. Nem vagyok hero mert gyereket nevelek, mivel ez az élet velejárója számomra és nem érzem hogy hulla vagyok. Mindig sminkelek, csinosan öltözöm, adok magamra is. A második terhesség előtt néhány alkalommal bulizni is voltam, első gyerkőc mamáéknál aludt olyankor vagy ha csajbuli volt, akkor férjemmel.

Szeretek főzni, szeretek sminkelni, netezni, imádom a családomat, mindenre van időm amire igazán szeretném. Szerencsés vagyok, mert férjem a társam és nem a csicskatartóm (azok a férjek akik egy poharat sem mosnak el), és mert a pohár nekem félig tele és sosem félig üres.

En akkor gondolkodtam ezen, amikor betegen oriasi megterhelő volt az hogy komában a macskámat lássam el. Hogy felkeljek, konzervet melegitsek es letegyem a tálba..akkor még nem is sejtettem, hogy egy gyerek ezt millioszorosan überellni fogja..mindez mellett kikbuktam azon is hogy nem boldog a macsek mert ablakbol tudja csak nezni a fákat. Aztán a drama, magyarán egy macska életéhez is egy nulla vagyok, akkor anyaként milyen eletkeptelen lennék...?

Es erkezett anno a nagy tanács, amire hallgattam, a gyerek nem macska. Ergo a te életed az övé is, nem fog sovárogva ablak elott ulni...

Hát nem is ül le egy percre sem...:)

Es ma is csak remenykedem, hogy valahol jo anya is vagyok, mert az igaz, hogy ő az első, ugyanis ő fontosabb :)