Szerinted is "alapigazság", hogy a nő magának szüli a gyereket?

Nálunk sajnos így volt. Nagyszülői segítség sem igazán volt.

Bár azt gondolom alapvetően ennek nem kell így lennie.

Ideális esetben nemcsak hogy nem magának, hanem egy tágabb családba szüli a gyermeket minden anya.

A gyakorlatban azonban jól teszi, ha csak akkor és annyi gyermeket szül, amikor és amennyiről egyedül is tud gondoskodni, ha úgy adódik. Ha beteg a gyerek, az anyára van szükség, a férjjel történhet bármi, a nagyszülők sem élnek örökké.

Jó, ha a nagyi is segít néha, az meg persze, hogy alap, hogy a férj is vegye ki a részét, nem is azért, hogy az anyának segítsen, hanem mert neki is öröm, ha minél több időt a gyerekeivel tölt, a gyereknek is fontos. De úgy nem szabad gyereket vállalni, hoyg eleve bele van kalkulálva a felnevelésébe a nagyi vagy bárki más.

"Ez azt akarja jelenteni, hogy a férfi nem tud mit kezdeni egy babával, csak már akkor, amikor van annyira értelmes és nagy, hogy beszél, jár, csüng az apján, játszik vele stb. Emiatt pedig az első nehéz hónapokban a férfi mintegy "kivonul" a gyerek körüli teendőkből:nem éjszakázik, nem altat, csak rövid ideig (10-15 percig) van a gyerekkel stb, tehát minden a nőre marad, mondván, hogy a férfi dolgozik, fáradt és szeretne kikapcsolódni, ne a feladat várja már otthon is. "

HA szerinted így van, akkor nagyon rossz aprtnert választottál!!!!

Egy férfi ugyanúgy tud mit kezdeni egy babával, a kötödés éppen ilyen korban tud egyáltalán kialakulni. Ha a férfi "kivonul" a gyerekkel kapcsolatos dolgokból, akkor valami nagyon nem stimmel vele lelkileg!

Az egészben annyi a jogos, hogy ha az anya otthon van, akkor a házimunkák nagy részét megcsinálja, de a gyerekkel kapcsolatos esti programok minimum közösek, söt ilyenkor épppen az apának jogos többet foglalkozni a gyerekkel!

Sajnos sok helyen látom, hogy tényleg így van. Nekem még nincs gyerekem, ketten vagyunk a férjemmel egyelőre.

Szerintem is borzasztó, hogy ma, amikor a nők is dolgoznak, tanulnak, háztartást vezetnek, a férfiak is ugyanezt csinálják, csak egy kicsit kevesebb háztartás vezetéssel, miért ne vennének rész az apák a gyereknevelésben? Szerintem az egy borzasztó kifogás a a pasik részéről, hogy "majd ha lehet vele kommunikálni, addig olyan nehéz mit kezdeni vele". Könyörgöm! Az anyának is meg kell tanulni, érezni, hogy miként tud "kapcsolódni" a babájával, amíg nem beszél, vegyék a fáradtságot a férfiat is, vagy ha nem akarják, akkor nem kell gyerek. Szerintem, de ez nyilván csak az én véleményem. Nekem személy szerint elegem van azokból, a magukat állati nagy macsónak tartó pasikból, akik brümmögtetik a kocsit, megbámulják a nőket, lenézően beszélnek a feleségükről, a gyereket meg lepasszolják a nőnek, mondván, hogy ők túl férfiasak ahhoz, hogy ringassák, dúdoljanak nekik, altassák, fürdessék, stb. Ennek most már nem kéne így lennie az biztos, egyszerűen nem indokolt, hogy ne legyenek apák amíg kicsi. Szerintem nincs annál férfiasabb, amikor egy apuka oda tud menni a kislányához a játszótéren, hátán a bébi rózsaszín hátizsákjával, felkapja, megpörgeti, ahelyett, hogy keménykedve ülne a padon, amíg a gyereke játszik, majd 10 perc után odaszól neki, hogy "na, indulás, anyád már kész a vacsorával, megyünk!".

Minden tiszteletem azoké a családoké, ahol az anya engedi az apának, hogy részt vegyen a gyereke életében, nem akarja a babát kisajátítani magának, és ahol a férfi hajlandó az apaság megtisztelő szerepébe belebújni egy életre.

Nalunk a ferjem nagyon sokat segit, altat, miota hozzataplalas megy, etet-itat, oltoztet, hordoz, a hazi munkaban is besegit, megsem tud mindenben, mert a gyerek elsodlegesen engem akart, ha barmi volt kb. 1,5 eves koraig. Azota sokkal jobb, tobbet elvan masokkal, kevesbe keres. Ahol a gyermek tapszeres es alszik a kisagyban, ott is nagyon igenyli a baba az anyukat az ismeretsegi koromben, de ott kezdettol tobb dolgot at tud venni a ferfi. Nalunk nagyon konnyen es 1 eves koraig sokat ebredo volt a fiam, a szoptatas miatt sem tudta volna atvenni a ferjem az ejszakakat, meg dolgoznia is kell hetkoznapokon. 1,5 eves korig nekem az a tapasztalatom, hogy max 1-2 orara tudtam segitseget kapni 1-1 kuveteles alkalomtol eltekintve, es utana az is azzal jart, hogy nagyon sirt, ha mar csak wc-re, vagy furodni mentem, ido volt, mig elhitte, hogy visszajovok.

Szoval en egyetertek ezzel reszben, a ferjemnek is ugyanugy a gyereke, o pedig szeret mindkettonket, nem akarja, hogy rossz legyen nekunk, segit, amikor tud, de sajnos sokszor nem tud. Betegsegnel, ejszakai visszaaltatasnal rotka, hogy segiteni tud, altalaban nagyon sir a gyerekem, ha olyankor nem en vagyok ott.

Nalunk erzesre 22 oraban megy az “ugyelet”,hetkoznapokon neha 23-ban, hetvegen 16-18-ban.

Nem alapigazság, de olyan partner kell hozzá, aki vállalja a teendőket. Ha valaki gyerek előtt se járt haza, bulizott stb, az utána is fog, sőt.

Apuka is tudja fürdetni, pelenkázni, sétálni vinni stb.

Akkor amíg nem beszél a gyerek, le van tojva? :D

Szerintem is ezt arra szokták érteni, hogy csak akkor vállalj gyereket nőként, ha egyedül is el tudod magatokat tartani, mert házasság nem örökre szól manapság.

Ennek ellenére több olyan apát is ismerek, akik egyedül nevelték fel a gyereke(ke)t, mert az asszony meghalt, belebolondult vagy csak lelépett önmegvalósítani, új párt keresni. És pár olyat is, a hol apuka maradt gyesen, mert otthonról dolgozik vagy mert anya többet keres. És ugyan van nagyon sok házasság, ami szétmegy, olyan is van, ahol együtt maradnak. És olyan is, ahol bizony az egész rokonság nagyon is egy kupacban van és a nagyszülők többet vannak a gyerekekkel, mint az állandóan melózó szülők. Szóval szerintem nincsenek alapigazságok az életben :)