Pszichológus tud segíteni?

Egyre több visszajelzést fogsz tőle kapni, és könnyebb lesz. Amikor tudatosan nyújtja feléd a kezét, mosolyog, megölel, ezzel benned is elindít valamit, ne aggódj.

Nem olyan ritkaság, amit érzel, csak egy olyan dolog, amiről senki nem beszél nyíltan.

Azon csodálkozom, hogy a szoptatás sem kelti föl benned az anyai ösztönöket.

Vagy pl. amikor terhes voltál, nem szoktál énekelni, beszélni hozzá? Most is beszélhetnél hozzá. Nem gügyögni kell (akkor ő is hibásan kezdene beszélni), hanem úgy, mint egy kisgyerekhez. Mondókázni, énekelni is lehetne, ha másképp nem tudsz, akkor könyvből. Közben lehetne játszani vele, pl. az ének ritmusára a lábacskáit emelgeted.

Egy kisbaba gyakorlatilag a születésétől fogva ad visszajelzést, csak nem szavakkal, hanem mosollyal, gesztusokkal, sírással.

Mihamarabb fordulj pszichológushoz a babád érdekében!

Én is így voltam vele, nem is akartam gyereket, erre egyszer felelőtlenül nem védekeztünk és így jártam...

Nekem az első 1-1,5 év egész jó volt, pedig én sem tudok mit kezdeni egy kiskorúval, a lányom is csak kézben volt hajlandó aludni, pár hónap után már hallucináltunk a párommal olyan fáradtak voltunk...

Aztán ahogy nőtt egyre rosszabb lett. Most 4 éves, az a legszebb időszaka a napnak mikor alszik! Egész álló nap be nem áll a szája, mem lehet vele sehová elmenni mert annyira nem fogad szót, semmi nem használ neki! Én is pszichológuson gondolkodom, mert néha már úgy érzem, hogy nem szimplán nem szeretem, hanem már több annál...

26 voltam amikor született, úgyhogy nem egy csitri szült a semmire - bár valóban védekezhettünk volna ha nem akartam gyereket :/

8-as! A gyereked a szeretetlenség miatt viselkedik úgy, ahogy! Szörnyű volt olvasni az írásod, rettenetes! Szerencsétlen kisgyermek! Ilyenkor olyan dühöt érzek, hogy felnőtt emberek, akik tudják magukról, hogy nem akarnak gyermeket, védekezés nélkül szexelnek...tovább megyek: ha tudtad, hogy nem akarsz gyereket, miért tartottad meg? A 8-as gyermeke biztosan nem boldog, az a kisgyermek nem boldog, akit nem szeret az elsőszámú ember az ő kicsi életében, az anyukája. Jöhet itt a maszlag, hogy legalább megtartotta, megadta az esélyét annak a kisgyermeknek, hogy élhessen. Csak éppen ez a kisgyermek megnyomorodik lelkileg, és megnyomorított lelkű felnőtt válik majd belőle. És ezzel elindult a lavina: egy nem szeretett (szinte utált, ahogy a 8-as szavaiból kiérződik) kisgyermek szeretetre képtelen felnőtté válik, aki nem fogja tudni igazán szeretni a saját gyermekét...és ez a szomorú sors így öröklődik tovább.

Kérdező! Keress pszichológust! Ne légy olyan szörny, mint a 8-as kommentelő!

jaj 9es, ne legyél már álszent, egy gyerek nem csak a szeretetlenség miatt lehet olyan, amilyen... Tény és való, hogy a mai liberális nevelés hatására egyre több a kis fenékfej, hogy finoman fejezzem ki magam, és igen, ez a szülő hibája, de van amikor a gyerek fenékfej, és fenékfej is marad felnőtt korára is. És igen, nem fenékfejet akarok írni, hanem a normális hétköznapi kifejezést, csak gondolom akkor moderálnának.

Én megértelek Kérdező, szerintem próbáld meg a pszichológust, ártani biztos nem árthat!