Kisgyermekes anyukák! Kellett már pszichológus segítségét kérnetek (saját magatoknak)?

Nekem nagyon jó lenne, de egyrészt pénzem sincs rá, másrészt már kétszer is csalódtam ezekben a szakemberekben.

Idegösszeomlás szélén állok, sokszor már olyat mondok a gyerekemnek, hogy minek születtél meg, dögölj meg, akkor legalább csend lesz és nyugalmam :(((

Tudom, egy állat vagyok :((

Én most gyerek és munka mellett visszavágyom arra az időszakra, amikor otthon voltam gyeden, most maga a paradicsomnak tűnik visszagondolva. Munka mellett végképp semmire sincs idő. Napi 8,5 óra+utazás elvesz a napodból. Nekem ez kb. 10 óra naponta. Kapkodás az egész délután, ovi, haza, házimunkák, gyerek, játék, vacsi, fürdés, mese, alvás. És akkor én hol vagyok? Én egy hullafáradt nulla vagyok jelenleg az életemben, leamortizálva, sokszor nem is szeretek a türörbe nézni, olyan meggyötört az arcom a fáradtságtól. Úgyhogy szerintem értékeljétek át a helyzeteteket, ez csak rosszabb lesz. Bár attól is függ, hogy kinek mi a problémája. Párom munkája végett vagy egésznap, vagy délután 5-től nincs otthon, rám hárul minden. Ezek után az egyedülálló anyák előtt minden tiszteletem. Én épp a múltkor voltam egy dokinál, bár a kisfiam, hogy nem szereti az ovit, ezért kerestem fel, de inkább engem "töltött fel". Csak hát így is soknak érzem, ami az én vállalmon van, hát ez van. Munka után 5-6-tól este 9-10-ig nem lehet megváltani a világot.

Én magánrendelésen voltam, egy ismerős ajánlotta, máshogy én is nehezen indultam volna el. Hát havi 1-2 alkalom jó lenne rendszeresen.