Ti vállalnátok gyereket a helyemben?

Én vállalnám a gyermeket ezzel a férfivel, ugyanis kétgyermekes anyaként számomra a legnagyobb ajándék a saját gyermek. Biztosan nem tudnám kihagyni az életemből. Ha gyermekre vágysz, ez az érzés csak erősödni fog az idő múlásával, és egyre boldogtalanabb leszel, hogy a nagy szerelem kergetése miatt feláldoztad ezt az álmod.

Voltam már nagyon szerelmes, a férjemmel csodás szerelemnek indult, most már az a meghitt izzás van közöttünk, ami (valljuk be) nem a kezdeti őrült szerelem.

Én kimondom: szerintem szerelem nélkül lehet élni (szomorú persze, de lehet), de én gyermekek nélkül nem tudnék.

Én a helyedben biztosan a gyermekvállalást sorolnám a fontossági sorrendem élére, és mindent megtennék azért, hogy anya lehessek. A többi sokadlagos fontosságú.

Az persze fontos szempont lenne, hogy egyedül el tudom-e tartani a gyermekemet, föl tudom-e nevelni egy esetleges nulla apai támogatással is.

Én nem jönnék vele össze. Adnék magamnak egy évet, aktívan társkeresnék, nem csak tátanám a számat várva a herceget.

Minden nap randihoz öltöznék, formába hoznám magam, minden szimpatikus alakra mosolyognék és keresném a szemkontaktust.

Ha valakiben megfog valami, nem csak egyszer találkoznék vele.

Az exet felejtsd el szerintem, mert, ha össze is jön egy baba, a múlt zavarni fog és egyedül fogod magad érezni a társaságában. A társas magány rosszabb az egyedüllétnél.

Mondom ezt 3 éve egyedülálló anyaként.

Aktívan társkeresek, nem vagyok magányos annyira, mint annakidején a kapcsolatomban. Persze nem fenékig tejfel, de rengeteg előnye van. Többek között a kiegyensúlyozottság, kiszámíthatóság. Majdnem minden nap jókedvem van, és az sem utolsó, hogy nem kell lemondanom a második nagy szerelem gondolatáról.

Persze kicsit messzebb vagyok a 40től, mint te, de ha a helyedben lennék, még egy utolsó mindent beleadok kört futnék, 39 évesen még lehetsz anyuka boldogan.

Egy barátnőm is hasonló helyzetben volt, ő úgy döntött vállal gyereket. Vagyis közösen döntöttek, mert megbeszélte a pasival. Úgy 1 éves lehetett a lányuk, amikor szakítottak. A jó kapcsolat megmaradt, a gyereket közösen nevelik.

Ő mondjuk előtte többször élt egyedül, tehát nem azért keresett pasit hogy ne legyen egydül hanem a gyerek miatt. Utána sem keresett igazán pasit.

Szerintem beszélj a pároddal. Ő szeretne egyáltalán gyereket?