Vállalnátok szerelem nélkül gyereket?

Ha van köztünk kötődés, minimum szoros barátság, még inkább szeretet, tehát el tudom képzelni ezt a "nemszerelmes" helyzetet legalább 20 évig, akkor igen.

De akkor elvetetném magam, és csinálnék házassági szerződést, hogy ne hagyhasson el. :D Oké, ez így nyilván nem reális, de annyira kétségbeesetten sose akarnék gyereket, hogy vállaljam az egyedülálló anyaságot.

A vázolt helyzetben igen.

Még jobban is jársz vele, mint a sok szerelmi házasságban élő nő aki kikönyörgi az urától a gyereket, aki aztán szarik a fejükre, maximum a pénzt adja haza.

Ilyen helyzetben legalább biztos nem kéne könyörögni hogy ugyan vegye már kézbe, pelenkázza át vagy hasonlók.

Szerelem nélkül van 2 gyerekünk

A szerelem elmúlik, arra felesleges építeni

(Ja és fiatalok vagyunk)

Egyedül nem vállalnék, tehát mindenképpen csak párban tudnám elképzelni, hogy gyereket neveljek. De nekem eleve párkapcsolat sem kéne szerelem nélkül. Önmagában nem jönnék össze senkivel csak azért, hogy párban legyek.

De az első fellángolás is nagyon kevés lenne gyerekvállaláshoz.

Csakis egy mély, érett szerelem késztethet ilyesmire.

Persze ha az lenne az elsődleges célom, hogy gyerekem legyen, akkor vállalnám így.