Ti hogy oldottátok meg, milyen volt a gyereknek?

Én biztos nem kérnék császárt, főleg ne programozottat. Az a babának abszolút nem jó, neked sem annyira. Persze persze tudom, sokan szülnek úgy. Épp ezért írtam, hogy én nem kérnék. Mondom ezt úgy, hogy első császár volt, második nem.

Pont ennyi kdő van a gyerekeim között. Igaz, hogy ém nem voltam bent ennyit, de mi is össze voltunk (vagyunk) nőve a lányommal, ennek ellenére nagyon jól viselte nélkülem.

Nem távolodnék el tőle otthon, viszont minden nap elmondanám neki, hogy anyának be kell feküdnie a kórházba, addig te a mamával/apával leszel, de anya nagyon szeret, és ha majd haza jövünk, akkor megint nagyon sokat leszünk együtt.

Én a tesóról is sokat beszéltem neki, hogy majd ha nagyobb lesz, fognak együtt játszani, d az elején sokat fog sírni, hangos lesz, anya soakt kell, hogy vele legyen, nem fog tudni beszélni, járni a baba. Így nem volt annyira sok(k) neki.

Bocsanat, nem ertek hozza, de ez a transzfuzio egesz napos dolog? Ezt nem lehet ugy intezni, hogy a kezelesre bemesz, akar egy egesz delelott ott vagy, aztan hazamesz,masnap vissza? Tudom, biztos faraszto lenne, de legalabb nem lennetek kulon, kozel 5 hetig. :-(

Szornyu helyzet, mert persze h a legjobbat akarod kihozni a szitubol. Sajnalom, h ilyen helyzetbe kerultel.

En a csaszart valasztanam!

Ha ezen múlna a második gyerekem élete, természetesen befeküdnék.

Ennyi, a nagy biztosan jöhet látogatóba (max. a parkba, ha a kórterembe nem is), de nem kockáztatnám sem az én, sem a születendő gyerekem életét.