Mennyire van esély ilyen pasit találni?
Semmi kedvem nincs a házassággal, hosszútávú párkapcsolattal járó problémákhoz, mert valljuk be, szinte csak az van vele. A környezetemben is rengeteg a válás, megcsalás, nekem semmi kedvem ilyen dolgokon stresszelni, me megfelelni az ezzel járó elvárásoknak. Szívesen szülnék úgy gyereket(majd kb 5 év múlva), hogy ismerné az apját, együtt tartanánk el, látná is őt, de nem élnénk együtt, nem lennénk egy pár.
Szerintetek erre sok pasi nyitott lenne?
21L
Értem, csalódtál a fiúkban, ezért soha többet nem akarsz felvállalni egy kapcsolatot.
Valószínűleg te vagy az elhagyott fél.
21 évesen egészségesebb ezzel az egésszel nem foglalkozni. Majd kialakul.
Majd változik még a véleményed addig, de egyébként pontosan ugyanígy látom én is pasiként. Annyi, hogy én viszont gyereket sem szeretnék, mert azért csak az a normális, ha a gyerek családban nő fel. Egyedül nevelni meg hatalmas szívás, mert mindenben a gyerekhez kell alkalmazkodnod, nem tudod megtenni, hogy hirtelen rábízod az apjára egy órára, mert mondjuk neked sürgősen el kell menned valahova. Aztán ott a munka például. Muszáj leszel olyan munkát találni, ami kompatibilis a gyerek óvodai, iskolai idejével. Vagy fogadsz egy bébiszittert? Én már láttam ezt is közelről, van ilyen ismerősöm, bár nem önszántóból választotta ezt az utat. Megtalálta volna álmai munkáját, fel is vették volna, de be kellett látnia, hogy a munkarend nem fog megfelelni neki a gyerekek miatt, nem tudja összehozni a kettőt.
Szóval eleve ezzel a felfogással nekimenni egy gyerekprojektnek, hogy nem éltek együtt és nem vagytok egy pár, szerintem önző dolog. Minek akkor a gyerek, ha nem közösen nevelitek?
Ugyanakkor a mai fiatal családok kb 50%-a így működik, csak naivabban kezdtek neki a dolgoknak, ebben maximálisan igazad van. Én azt gondolom ennek ellenére, hogy gyereket csak olyantól akarj, akivel tényleg úgy gondolod, hogy le tudnád élni az életedet. És ez nem 1-2 év ismertség után dől el, hanem 6-8 év után lehet azt mondani, hogy talán ő lesz az. Ha nem is élnétek együtt, azért a gyerek miatt csak kellene tartani a kapcsolatot. Hatalmas felelősség ez, de te még ráérsz gondolkodni és érlelni magadban a gyerekvállalás témát.
Én el sem tudnám képzelni, hogy egyedül vállaljak gyereket tudatosan. Még az is lehet te is megtalálod az igazit akiért tűzbe mész sok év után is.
Plusz nem csak, hogy minden idődet a gyerek határozná meg. Kb 20 évre nem költözhetnél el semerre és a pasas sem. Mert ha fele-fele nevelitek akkor ugye az ovi suli stb elérhető távban kell legyen mindkét szülőnek. Nembeszélve a külfödre költözésről ami csak és kizárólag mindkét fél beleegyezésével történhet (kivéve ha az apa lemond jogairól).
Azért ezen gondolkodj még egy keveset, van időd ezt eldönteni még.
Akkor benned van a bibi. Nincs meg benned az h te 30 evig ugyanazzal a férfival élj.( nem pasival azzal nem is lehet, férfi az más) nem a férfiak felfétlen a rosszak, hanem az h te alapbol nem akarsz monogámiában élni mert azt hiszed begyöpösdnél megunnád a párod. Ha viszont megtalalod akit kell akkor ez megvaltozik. Mashogy fogsz érezni/ máshogyan éreznél. Ez nem igy megy.
Minek vannak spermadonorok?:D uhh... szted? Azert mert aki akar gyereket annak lehet h nincs spermája es arra kényszerülnek h más spermával induljanak a lombiknak!
Nekem van ilyen ismerősöm, ő és a nő megbeszélték, hogy vállalnak gyereket, de a kapcsolat nem működne közöttük, tehát nem párként, de családot alapítottak, nemrég született meg a kisfiuk:)
(hozzá kell tenni, hogy már mindketten futottak ki az időből, tehát nem 20on évesen döntöttek így.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!