Van itt olyan, aki úgy vállalt gyereket, hogy nem igazán vágyott rá?

Le leszek pontozva, de vállalom. Én nem vágytam rá tiszta szívből, a párom szeretett volna nagyon, én meg már benne voltam a korban, ahogy mondani szokás. (34 évesen).

Rendesen gondoztam, elláttam a feladatokat körülötte, de bármit megadtam volna, hogy visszacsináljam. Hónapokig bőgtem, nem tudtam őt tiszta szívvel szeretni. Vissza akartam kapni a régi életemet. Tulajdonképpen beleestem egy szép kis depresszióba. Nekem pszichológus segítsége kellett, hogy kilábaljak belőle. Szeretem a gyerekemet, elfogadtam őt, de testvére biztosan nem lesz. Utólag azt mondom, ha valaki nem vágyik rá 100% inkább ne tegye tönkre egy kisember életét, aki semmiről sem tehet.

Én sem akartam gyereket még vagy 10 évig, pláne nem az apjától, mégis lett.

A terhesség alatt nem nagyon kötödtem hozzá, egy nyűg volt, de azért szerettem volna, hogy jól legyen. Kövérnek és undorítónak éreztem magam nagyrészt.

Szülés utáni első 3 napban nem nagyon éreztem a saját gyerekemnek, de elláttam, hogy jó legyen neki. Majd fordult az egész, amikor azt hittem baj van, rájöttem, hogy belepusztulnék, ha baja esne.

Azóta nagyon megvan az összhang, de néha az agyamra megy, az én türelmem is véges.

Ahogy megfigyeltem, nem függ semmi attól, hogy várták e a kicsit, vagy sem. Tele van a net olyan sztorikkal, hogy x évig próbálkoztak mire összejött, valami mégis furcsa.

Olyan is van bőven, hogy nem akartak gyereket, mégis összejött és imádják.

Nem lehet kiszámítani, ki hogy fog reagálni.

Párom akart nagyon, én nem.

Ellátom, kielégítem minden szükségletét, néha megdicsérem, vagy átölelem, ám ritkák ezek a pillanatok.

Nincs cukormáz, elkényeztetés, medvepuszik.

Szeretem, és amúgy aranyos, de sokszor gondolkozom azon, hogy mi mindent csinálhatnék most nélküle.

Ha tehetném, nem szülnék, viszont a férjem meg remek apa, ő imádja a kiscsajt, és megmondta, hogy ő tőlem akar gyereket, mert én vagyok neki akiért érdemes élnie (és viszont).

Szóval szar helyzet, ha nagyobb lesz, nyilván változni fog, mert az unokahúgomat viszont imádom, de ő már iskolás.