Ismertek olyat, aki megbánta, hogy gyereket vállalt?

Az már régen rossz, ha előbb a gyerek van és csak később az ösztön. Vagy később sem..

Amúgy ismerek, apámat.

Ismerek.

Anyós a sogornomet. De azota tulkompenzal. Penzeli, falaz neki, stb.

Mi 5-en vagyunk, anyukám már a válást fontolgatta az esküvő utáni napon mégis összehoztak minket, valószínűleg mind becsúszottak lettünk, állandóan vertek, bántalmaztak minket, sose mondták, hogy szeretnének. Őnála depressziót, agressziót diagnosztizáltak, amit csak felnőtt fejjel tudtam meg. Ill kényszergyűjtögető. Egyelőre csak én alapítottam családot, nagyon szeretem a férjem és a gyermekeim, de nap, mint nap szembesülök, hogy örököltem a rossz tulajdonságokból.

Fiú testvéreim eléggé lezüllöttek, viszont felnőtt fejjel sem bírnak elköltözni a szülői házból. Az egyik lánytestvérem pedig külföldre "menekült".

Igen. Utcánkban lakik egy házaspár, 2 gyerekük született, a kisebbiket már elvették, remélem, hogy az idősebbet is elfogják. Akárhányszor látom/hallom őket, mindig szegény 3 éves kislánnyal veszekszenek, ordibálnak. Pl: ne ugrálj bmeg, mert szétrúgom a kva fejed stb.

Verésről is hallottam már. Be is lett jelentve az eset.

Aláírom, hogy néha tényleg kiakasztóak a gyerekek, nekem is volt, mikor legszívesebben leordítottam volna a gyerekem, vagy adtam volna egy pofont, de ehelyett inkább veszek egy nagy levegőt, és megpróbálom elmagyarázni a dolgokat szépen.

Dédnagyanyám és anyám.

Eredetileg se akartak nagyon, de háta társadalmi nyomás...dédi 21 évesen megözvegyült, soha többé nem foglalkozott férfival, nagyanyámat amint tudta, elpaterolta otthonról, egyedül élt. Anyám pedig az utánam véletlen becsúszót gondolkodás nélkül elvetette.

Ez csak a szűk családom, de nagyon sokakat ismerek, akik így nyilatkoznak - mivel tudják, hogy én nem ítélem el őket ilyesmiért. Érdekesség viszont, hogy nyilvánosan inkább az ellenkezőjét bizonygatják, mintha magukat győzködnék.