Anyukákat kérdeznék, hogy ki mennyire vonja be az anyósát a mindennapjaikba? Rábízzátok a babátokat vagy inkabb nincs olyan elintézendő dolog ahova ne tudnátok elvinni magatokkal?

Ahogy ti éltek, az teljesen gáz, de te azért a kákán is csomót keresel, mert ez pl.

"A megjegyzései is zavarnak,amit a picihez intéz sokadszorra: pl.miert nézel ilyen mérgesen anyadra,talan nem aludtal aztan mérges volt rad?vagy: kivennélek a babakocsibol,de anyád ideges lenne.."

egyáltalán nem gáz, te is vehetnéd a lapot, h ez csak poénkodás, játék a babával.

Viszont az, h ennyire a seg.getekben van az anyós, az tök abnormális. Nekem napi szinten segít a saját anyám, de nem tolakodó, nekem szükségem is van a segitségre eü gondok miatt, de nem rendezi át a lakást, sőt nem szól bele semmibe, csak segít ha kérem. Anyósék nagyjából hetente jönnek 1-2 órára.

Egy kicsit eltérek a tárgytól, de nem értem azokat a nőket, hogy mégis mit várnak, akik egy "anyuka kedvence" kisfiúval kezdenek? Hogy megváltozik? Nem, soha nem fog! És ezt anyuka ki is használja.

Hál Isten, én mindig kerültem az ilyen kapcsolatokat, nem is tudnék ilyen környezetben élni, amiben te, mert valszeg kiosztanám a férjemet és családját, aztán pattannék a gyerekkel. Ok, nem olyan egyszerű, de a vége ez lenne. De! Szerencsére a férjem felnőtt aggyal gondolkozik, és amikor az anyósék felajánlották, hogy lakjunk náluk a házban (2 lakásos), akkor visszautasította annak ellenére, hogy szereti a szüleit és ők is szeretnek engem. Viszont tudta, hogy nem egészséges, ha egymás szájában lakunk.

Nálad (és sok hasonló esetben) azt látom, hogy te nem tartozol a családhoz, hiába házasodtál be, te csak egy tenyészkanca vagy számukra, aki megszüli az unokákat, de nevelni már ne nevelje őket, majd ŐK, nem vagy velük egyenrangú, te nem tudsz semmit, de ők aztán mindenkor tudják a tutit.

Előttem írták, amivel egyetértek, hogy amíg a férjed nem áll melléd és teszi helyre az anyját, addig csak csatákat fogsz veszteni és az ideg felemészt idővel. Ahogy nő a gyerek, rosszabb lesz, mert anyósék duruzsolnak majd minden hü-lyeséget a fülébe rólad, és megpróbálják helyettetek nevelni, intézkedni. Ezt a gyerek észre fogja venni, és nem tud majd felnézni rád, nem fog neked szót fogadni.

Mindig mondom hogy mindenki a saját anyjának szóljon ha probléma van és akkor nincs harag egy házasságba de mivel ilyen tutyi a férjed nálatok ez nem fog működni.

Muszáj lesz kinyitnod a szád mert később rosszabb lesz, majd most fog kezdődni hogy beleszól a hozzátáplálásba, olyat ad neki amit te nem akarsz, és később ebből lesz az hogy a gyerek a nagyszülőhöz fog rohanni míg a te szavadat letojja.

Beszélj vele tök normálisan hogy nem akarod hogy haragudjon rád, de legyen csak egy héten 1-2x találkozó, és ha a gyerek sír akkor ne kapkodja ki a kezedből mert te vagy az anyukája és rád van szüksége ilyenkor. Neki is volt lehetősége anno felnevelni egy gyereket, most rajtad a sor és szeretnéd ezt a saját belátásod szerint tenni.

Ezen egy intelligens ember nem fog megsértődni, de higyj nekem hogy most kell letisztázni ezeket míg ilyen pici a gyerek.

Mondjuk én nem voltam ilyen türelmes, mi a férjemmel már 3 hetesen a baba születése után elbeszélgettünk a nagyszülőkkel a látogatások mértékéről.

Mi egy városban lakunk az anyósommal. A lassan 2 éves unokáját eddig ha ötször látta, akkor is többnyire mi vittük. Az alap kérdésedre ez a válaszom, így nyilván nem bíznám rá, de ez anyósfüggő.

Eleve nagyon férfiatlannak találnám, ha a férjem ennyire anyás lenne, tuti nem lenne a férjem, nem mentem volna hozzá. Nehéz beleképzelnem magam a helyzetedbe. Ha,zavar, állj ki magadért, de ez nálad a férjeddel való viszonyodat is ronthatja. Én akár válásig is mennék, ha a férjem ebben nem engem támogatna, de eleve nem kerülnék ilyen helyzetbe.

Azért én kérdeznék tőled valamit. Amikor azt mondta például anyósod abban a konkrét esetben, hogy kivenné, de te mérges leszel (és itt tedd, szívedre a kezed!), jól érezte? Miért van oka egyáltalán ezt feltételezni? Mert ha te tényleg ideges vagy attól, mert anyósod kiveszi a gyereket, akkor a te viselkedésed megy a kapcsolatotok rovására. Ez ugyanis csak szőrszálhasogatás és ha ilyenekbe belekötsz, akkor gondolom még mibe....

És nem a pároddal kell üzengetni, nagyon rossz útja a probléma megoldásának! Ki kell fogni egy neki és neked is normális pillanatot és el kell mondanod NEKED, hogy mit miért nem szeretnél. Nem a párodat kell villámhárítónak használni. Már nem csak a fia, de az unokája is összeköt titeket, ideje lenne vele megtanulni kommunikálni. A párodat simán lehet hogy félreérti. Lehet, hogy ő a hátad mögött annyira szerencsétlenül mondja, hogy miért ne rendezkedjen nálatok (mert fél, hogy megsérti az anyját, de neked is eleget akar tenni), hogy anyósod azt hiszi, hogy esetleg nem várjátok ezt el tőle (anyagilag azért ezek szerint rendesen segít) és ő tipikusan az az anya, aki "nem baj kisfiam, nekem nem esik nehezemre", a valóságban meg nem is sejti micsoda ellenszenv van irányában a segítségéért. Értsd meg vele, hogy neked nem kell ez a fajta a segítsége. Hátha van egy kicsit kevésbé hálátlan menye is!

Tanulj meg felé kommunikálni! Hogyan érthetné meg, hogy rosszul vagy tőle, ha egyszer nem mondod??? Tényleg borzalmas lehet, hogy igyekszik anyagilag és a figyelmével is támogatni...

Semennyire. Havi egy talalkozas. Par km-re lakik. Harom gyerekunk van.

Ki is osztanam, ha festetne es hasonlok!

Az én anyósom is a nyakunkra járt, annak ellenére,hogy messze lakik.

Nem bírtam sokáig, vagyis de, viszonylag sokáig, kb négy évig.

Szerencsére nálunk a férjem az én pártomat fogja.

Drasztikusan megmondtuk neki,hogy nekünk ez már sok. A mai anyatigris fejemmel már sokkal hamarabb megmondtam volna neki. Ne hagyd magad, mert rá fogsz menni idegileg.

És ezt bizony a baba is megérzi.

A férjeddel szerintem könnyebben tudsz beszélni, vagyis inkább nyíltabban , mond el neki a problámád.

Kitartás.

Az anyósok sem élnek örökké, csak az a baj, hogy a rosszindulat tartósít! :(