Aszexuálisokhoz kérdés?

Látom, hogy régi a kérdés, de azért válaszolok, hátha...

Aszexuálisként úgy gondolom, hogy azoknak, akik nem heteroszexuálisok, nehezebb részletesen átgondolni és kimondani a szexualitásra vonatkozó dolgokat. Nagyon sok belénk nevelt tiltás van, ami a gondolatsor közepén megállít, hogy "állj, hát hogy jut eszedbe ilyesmi, ez gonosz dolog", és akkor nem gondoljuk tovább a dolgot. Pedig kéne, mert ezért is olyan nehéz saját magunknak is bevallani például azt, hogy nem vagyunk heterók. Hát még azt, hogy nem úgy akarunk családot alapítani vagy gyereket nevelni, mint egy átlagos heteró pár! Az ilyen kérdéseknél valószínűleg azért lép vissza a kérdező, mert megijedt a saját érzéseitől, vagy átgondolta, és rájött, hogy nem is így érzi, miután leírva látta a saját gondolatait.

Sokáig én is úgy gondoltam, hogy majd örökbe fogadok egy gyereket, de aztán lassan rájöttem, hogy egyedül kevés vagyok egy ekkora felelősséghez. Ha találnék egy olyan aszexuális férfit, aki szívesen lenne az örökbefogadott gyermekünk apja, azt egy nagyon jó megoldásnak tartanám. Na persze az sem mindegy, hogy valaki aszexuális vagy aromantikus is, mert az utóbbi valószínűleg nem akar majd párkapcsolatban élni.

Az előző válaszoló vagyok.

És igen, így kimondva ez tényleg nagyon furcsán hangzik, lehet, hogy ő maga is megdöbbent, amikor rájött, miféle családi boldogságot képzelt magának. Persze az sem kizárt, hogy nem csak aszexuális, hanem aromantikus is, vagyis nem csak szexuális vágyat, hanem szerelmet sem tud érezni senki iránt. Egy ilyen embernek lehet ez a családalapítási stratégiája, ha talál hozzá megfelelő partnert.

Nem akarok véleményt mondani a döntéséről, mert én nagyon örökbefogadás-párti vagyok, és ha így vállalnék gyereket, félnék, hogy később mit mondjak neki, hol az apja, hogyan született ő, és hasonlók. De aki ezt vállalja, és így is mindent meg tud adni a gyerekének, annak nincs jogom beleszólni az életébe.