Van itt olyan aki nagyon csalódott volt, mikor kiderült,
hogy nem olyan nemű gyereke lett, amilyet szeretett volna
és a gyerek születése után se tudott beletörődni és
boldog lenni?
Remélem nincs. Az egészség a legfontosabb.
2017. jún. 7. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
Rengeteg van. Főleg Kínában, az egyke törvény idején történt. Számukra a fiú többet ér, ezért sokan haza sem vitték a lányt a kórházból vagy hagyták meghalni. Amelyik hazavitte, azok közül is jó néhány a lány szemére vetette, hogy inkább tartott volna kutyát, mint egy "értéktelen lányt".
Egy kínai barátom mesélte őszinte pillanataiban. Egyébként a nővérét a nagyszüleihez küldték a szülei, amikor a barátom megszületett. A szülők nem voltak hajlandók a lányra sok pénzt és időt pazarolni. Jó annak a falusi kínai iskola, üres rizs is. Meg aztán kellett a segítség a nagyszülőknek a házimunkában.
De nem kell Ázsiáig menni ilyen történetért. Anyai nagymamám egyik volt szomszédja otthagyta a lányt a kórházban, mert neki fiú kellett volna. Egyébként nagymamám is otthagyta a babát, amikor a 2. gyerek is lány lett, de még aznap visszament érte. Eleinte hisztizett, végül nagyon megszerette. Sőt talán ő lett a kedvenc gyereke, vagyis anyu. Ma már csak röhögnek ezen. Anyu is. Olyanról nem hallottam, hogy valaki lányt akart kifejezetten.
2017. jún. 7. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
Ehhez eleg primitivnek kell lenni.
2017. jún. 7. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
Én akkor voltam csalódott mikor megtudtuk kisfiú lesz, nagyon kislànyt vártunk én és a férjem is. Egy napig sírtam emiatt. Utána jobb lett és megbarátkoztam a gondolattal, de nem tudtam elképzelni magam fiús anyukakent. Aztán mikor megszületett szerelem volt első látásra és oda vagyok érte, napról napra egyre jobban ahogy nő, most 2,5 éves. Szerintem mikor a kezedben tartod a gyermeked már nem számít a neme. Az élet velem kegyes volt, kistesó úton van és ő kislány lesz, így teljesül a vágyunk. De most meg már nem tudom elképzelni magam lányos anyukakent. Ki érti ezt? 😂
2017. jún. 7. 19:18
Hasznos számodra ez a válasz?
5/13 A kérdező kommentje:
2: Arról én is olvastam, hogy Kínában ilyen negatívan diszkrimináltak a lánygyerekekkel. Sőt volt arra is példa, hogy mihelyst kiderült uh.-n, hogy lány, akár el is vetették. Brutális. Arról még nem is beszélve, hogy a lánygyerekek lábait összetörték kövekkel, hogy ne nőjön meg, mert azokban az időkben a kicsi-nőies láb kimondottan divat volt (ezt a Vadhattyúk című regényben is le van írva)
Amúgy a nagymamád esetében örülök, hogy belátta, hogy nem a gyerek neme az elsődleges.
Nem ismerek senkit, aki annyira csalódott volt, hogy a születésig, vagy az után sem tudott beletörődni. Az már elég komoly pszichés probléma. A csalódottságérzés rövid ideig rendben van, ha valami nem az elképzelésed szerint alakul. De az nem lehet hosszú idő, csak max. néhány hét. Nekem 2-3 napig tartott, és nyomtalanul elmúlt. Főleg, mikor megszületett, olyan volt, mintha nem is én gondoltam volna, hogy lányt akartam inkább. :)
2017. jún. 7. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
7/13 A kérdező kommentje:
Sokan mondják, hogy az ilyen ritka. Mégis gyakori jelenség az, hogy a szülő az egyik gyerekét jobban szereti, mert ő olyan nemű, amilyet szeretett volna, a másikat pedig kevésbé szereti, sőt hibáztatja, mert szerinte miatta nem teljesült a vágya.
Én szerettem volna 2 kisfiút, ami teljesült is, van 2 fiam akiket nagyon nagyon imádok. Akarunk 3. Gyereket is és mostmár nagyon vágyok egy kislányra is,és csalódott leszek ha nem lány lesz. Gondolom csak ideig óráig.
2017. jún. 7. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
Én bevallom csalódott voltam és az is vagyok egy picit ma is. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen ki vagyok bukva minden nap, de azért jobban örültem volna az ellenkező nemnek és valójában ezért is nem akarok másodikat, mert megint beleélném magam. És nagyon örülök, hogy kattoghatok ezen, mert szerencsére egészséges.
2017. jún. 7. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
10/13 A kérdező kommentje:
Utolsó, ez azért nem kicsit durva. Nem a nemének köszönheted a gyermekeddel megélt örömteli pillanatokat, hanem a cuki személyiségének. Remélem egy nap ezt belátod. Én sose értettem, hogy miért kell megszállottan reménykedni abban, hogy olyan nemű gyerekünk legyen, amilyet szeretnénk. Ráadásul a szülő részéről a gyerekkel szemben egyáltalán nem fair. A másik, miért nem vállal akkor az ember gyereket, mikor már úgy van vele, hogy mindegy, hogy fiú lesz vagy lány, csak egészséges legyen és persze cuki?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: