Szerintetek mi a jobb egy gyermeknek? Ha egy azonos nemű, szerető párnál nő fel, vagy egy árvaházban?

Azonos nemű.

Aki az árvaházra szavazott, volt is már árvaházban vagy csak provokál?

Gondolom az utóbbi...

Árvaházban elég kevés baba nő fel, még a betegeket is ki szokták vinni szülőkhöz, vagy örökbefogadják. Gyerekként pedig már van valami véleménye az azonos nemű párokról, mert a közösség tanította valamire és nem biztos, hogy ő maga el tudja fogadni, vagy nem zavarja ez teljesen össze.

Elfogadó vagyok az azonos nemű párokra, de ahogy így belegondoltam, nem tudom, egy gyerek ezt hogy rakja össze magában.

4-es kérdésére válaszolva, a gyerek nagyon jó összerakja magában:-)

Tesóm leszbikus, a család sose csinált gondot ebből. A gyerekeim sok időt töltenek vele és a párjával. Még csak elmagyarázni sem kellett külön, egyszerűen tudták, hogy nála az a természetes, hogy a szerelme egy másik lány.

Tesóm párjának van egy kamasz fia, aki még házasságban született. Ugyanúgy a családunk tagja, gond nélkül éli meg, hogy 2 nő neveli, vígan csajozik már, és poénból apunak szokta szólítani a nővéremet.

Mivel melegek, több meleg párral tartják a kapcsolatot, fiúkkal, lányokkal egyaránt. Közülük többen gyereket is nevelnek. Az egyik fiú pl. házasságban élt, és amikor a kislánya 3 éves korában elváltak, nála maradt a gyerek, anyuka külföldre ment. Azóta a párjával, egy másik fiúval neveli. 10 éves, belevaló, kedves kiscsaj, imádja mindkét apukáját.

A rajtuk keresztül általam ismert gyerekek nem csinálnak ügyet ebből a felállásból. Ha bekerülnek egy közösségbe (főleg az iskola), eleinte csodálkoznak az osztálytársak, aztán kérdezősködnek, a vége meg az, hogy megszokják, és természetesen kezelik.

Szerintem egyszerűen túl van lihegve ez a kérdés.

Ja, hogy a kérdésre is válaszoljak: NEM árvaház!

4. vagyok

Én is azt gondolom, hogy a gyereknek biztonságban és szeretetben kell felnőnie. Csak azért gondolkoztam el ezen jobban, mert nálunk kis településen van volt intézet és a pici gyerekektől a 14-15 évesekig minden korú gyerek tanult az iskolánkban és az osztálytársaim között is voltak. Nem mindegyikükről mondott le a szülő, de sokan voltak olyanok is. (Ők voltak amúgy a szerencsésebbek, szürnyű szüleik voltak némelyiküknek és hazavihették őket pl. nyárra)

És a pici 6-7 éveseknek is volt már egy olyan hozzáállása és véleménye a világról, amit nem tudok elképzelni azonos nemű családban, hogy a gyerek el tudta volna fogadni. Ezért írtam amit, előttem példaként ők vannak és a közösség pici korukban befolyásolja őket, ráadásul erősen lázadnak is. Lehet, hogy akik belekerülnek, de kintről, családból, ahogy a te példád mutatta, ők szeretetől, biztonságból, családból kerülnek át és egy valaki megmaradt nekik, akit ismernek és őt, mint mintát nézve el tudják fogadni, de szerintem ez megint más környezet.

Szerintem az a lényeg, ahogy írtam is, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, a gyerek viszont kérdéses, hogy mit tanult meg példaként az örökbefogadás előtt és ezt el tudja e fogadni, mert ahogy írtad, akkor éretni már fogja.

7-es! A gyerekek alkalmazkodóak. Gondold csak végig, mindegy hogy milyen előítéletek épülnek bele néhány éves korára, ha kiviszi egy meleg pár, és érzi a szeretetüket (felé és egymás iránt), a biztonságot, amit nyújtanak, a törődést, akkor szeretni fogja azt a közeget. Náluk azért nincs kőbe vésve még minden, hiszen nem 40-es homofóbok:-)

Számomra az az érdekes, hogy sokan anélkül ítélnek, hogy akár életükben egyszer beszélgettek ilyen párral.

Tesómék nem csinálnak titkot a kapcsolatukból. Amikor bevontam őket a baráti körömbe, volt az ismerőseim között olyan, aki elsőre nagyon kiakadt. Szerencsére annyi tartás volt benne, hogy igyekezett jó arcot vágni, és legalább nem húzott haza. Már aznap oldódott valamennyire a helyzet, néhány hónap múlva meg mondta, nem is érti, mi zavarta a melegekben eddig. Változott az álláspontja, pedig ő felnőtt, "kiforrott" emberke.

A gyerekek meg jóval rugalmasabbak.