Valami nevelési probléma következménye lehet ha valakiből egy rendkívül határozatlan, gátlásos és szorongó ember lesz?

Kötődési zavar váltja ki.

De ez már bölcsiben, oviban meglátszik, hogy pl nincs meg a gyerek biztonságérzete ésnem tud huzamosan sem oldodni. Aztán iskolai kiközösites jellemzi, felnőtten nincsenek barátai.

Ismerek olyat ahol a család magának valo volt, nem fogadtak vendégeket, nem jártak sehova, tulaggodták a gyereket (nem kaphat(ott)puszit mástol pl rokontol sem felnove nem is igényli)barátai, barátnője sincs soha es teljese azt hiszi hogy abszolut normális 30 felett is szülőkkel élni joformán gyerekként.az apjával jár strandolni..

Rátehet az is ha mimoza jellemű a gyerek,ill hogy nem tanult szocializálodni.

A személyiségjegyek, hajlamok nagy része genetikailag meghatározott. Úgy mint bármilyen más testi tulajdonság.

Neveléssel tompítani vagy erősíteni lehet ezeket. De ez nem csak a nevelésre és a szülőkre, hanem minden környezeti tényezőre igaz pl iskola, barátok stb.

Ha komolyabb trauma, abúzus nem történt akkor felesleges a felnőttkori pszichés problémákat a szülőkre kenni.

Nyilván a szülők is hibáznak, mert nem látnak a gyerek fejébe, génjeibe csak feltételeznek, sejtenek vagy következtetnek. Te is hibázni fogsz.

Egy nem szorongó szülő nem feltétlen tudja, hogy a szorongó gyerekének mi kell, és fordítva is így van. Van aki azért tiltja az úszástól a gyerekét mert jómaga fél a víztől. Ki tudja hány Egerszegi veszett így oda. És akkor most mi van? Menni kell tovább, mert már mindegy. Sosem fog kiderülni mi lett volna ha...

Értsétek már végre meg ti szorongó szülőhibáztató kérdezők, hogy nem lehet tökéletes gyereket nevelni. Nincs tökéles szülő sem. A jó szülő legjobb tudása szerint, a saját és a gyereke vélt és valós igényinek megfelelően neveli és főleg szereti a gyerekét. Pont. Aztán hogy mi sül ki ebből azt előre senki sem tudja megmondani. Ahogy azt semi mi lett volna ha...