Olyan emberek válaszát várom, akik nagyon kiatrtóak és sikeresek, illetve erősek! Mi a titka a sikereteknek?
Vagyis úgy értem, hogy mondjuk, ha nekiálltok fogyózni, és két nap múlva ugyanannyit mutat a mérleg, mire gondoltok? Amikor küzdenetek kell de feladnátok, mivel veszitek rá magatokat?
Én sajnos hamar feladok mindent, semmi kitartásom nincsen.
Siker titka: Tudatosság.
Ha tudatos vagy, akkor tudod, hogy a fogyás időbe telik, és tudod hogy nincs értelme negatív érzelmekre fókuszálni. Ha tudatos vagy, akkor elemzed a hibákat, mi az amiért nem tudsz lefogyni jól, mit rontasz el, min kell javítani. És így csak mész előre és mész, nem adod fel, mert tudod hogy értelmetlen feladni, érted mi miért történik, miért nehéz, és mit kell tenni annak érdekében hogy ne legyen szenvedés a fogyás folyamata.
Én ebben a pillanatban is edzek. Benyomok egy jó zenét, gondolkodom közben, és koncentrálok arra hogy növekedjen az izmom. Nem állok meg bőgni hogy úgyis sokára lesz izmom, úgysem látszik meg, felesleges csinálnom, mert tudom hogy ezeket gondolni nincs értelme és nem visz előre. Csak olyat csinálok aminek van értelme és előre visz.
Egy cikk azoknak, akik szeretnék uralni az életüket.
Bár mások kitartónak, sikeresnek és erősnek gondolnak, vagy annak is látnak, valójában egyiknek sem tartom magam. Hogy mégis miért válaszolok akkor a kérdésedre? Mert öregségemre megtapasztaltam pár dolgot, és szerintem a segítségedre lenne.
A siker titka ugyanis a helyes önismeret. Ez kell ahhoz, hogy elérhető célokat tűzzön ki maga elé az ember. A megfelelő célok ahhoz is kellenek, hogy ne csak a cél megvalósulásakor érezzen örömet, megelégedettséget és büszkeséget az ember, hanem a célig vezető utat is élvezze. (Semmit nem ér évekig gürizni egy kétnapos párizsi út miatt például, ha magát a gürizést nem élvezed.) Ehhez kell persze a jó társaság, és a megbízható ismerősök. És benned is kell, hogy bizalom legyen a másik iránt azon a szakterületen, amiben ő a jobb.
Mondok egy példát.
Néhány éve egy nagyon fiatal kollégám, akit mentoráltam, megkért arra, hogy egy maraton futáson kerékpárral kísérjem, és vigyem a frissítést (vizet, banánt, izotóniás ivólevet). Megtisztelőnek tartottam a baráti felkérését, de tudattam vele, hogy kb. annyi ideje nem kerékpároztam egy kilométert sem, amennyi idős most ő. És nem tartom magam képesnek arra, hogy 30 kilométert letekerjek. Ő meg azt mondta, hogy higgyem el, hogy képes vagyok rá. Jó mondtam, de már csak egy hét van hátra, el kell kezdenem edzeni. Mondjuk minden nap kerekeznék, és naponta 5 km-rel növelném a távot, és talán a versenyre már le bírnám tekerni a 30 kilométert.
Ő meg erre azt mondta, hogyha ezt tenném, éppen a versenyre lenne izomlázam, és törné fel a fenekemet a kerékpár ülése. Ne készüljek edzéssel, csak fejben. Elalvás előtt relaxáljak, és gondoljak arra, hogy képes vagyok végigkísérni őt a maraton futáson.
Mivel a sportban ő volt a profi, hallgattam rá.
Nem mondom, hogy a rajtnál nem volt bennem szemernyi kétség sem, de az izgalom és a többi ember pezsgő nyüzsgése magával ragadott, és nem volt lehetőségem a saját kétségeimmel foglalkozni. Amikor elrajtolt a mezőny, bizony a kis campinget kellett tekerjem rendesen. De tudtam a fiatal kolléga közelében maradni, ha intett közel húzódtam, adtam amit kért. Féltávnál jött neki a krízis, akkor én biztattam. Nekem meg olyan 25 km-nél fáradt el teljesen a lábam, de akkor már tudtam, ha a mentő visz is el a célból, de már letekerem a marathont. Végül a 3 órás szintidőn bőven belül megérkeztünk.
Két három napig a leülés és a leguggolás különös fájdalommal járt és óvatos kivitelezést igényelt.
Miért untattalak mindezzel?
Mert én nem tartottam rá képesnek magam. De én fizikus vagyok. És egy sportoló elhitette velem, hogy képes vagyok rá. Én pedig bíztam benne, mert elfogadtam, hogy ehhez ő ért jobban.
És sikerült.
Ő hálás volt a segítségemért.
Én meg hálás voltam neki, hogy sikeresen fejlesztette az énképemet, és számomra hihetetlen dolgot vitetett végbe velem.
És a maraton futókban egy nagyon kellemes társaságot volt szerencsém megismerni.
Na közülük egy-kettő biztosan tudna a kitartásról mesélni neked...
2 nap?
diéta alatt heti 1x érdemes mérlegre állni,de azt is csak azért,hogy ellenőrizd megvan-e a heti fél kiló.
mert ha ennél több megy le,akkor túl gyors a fogyási ütem és hiba lesz.
vagy beszédülsz,vagy elerőtlenedsz,vagy sza/r lesz a forma.
ha kevesebb akkor meg vonni kell a szénhidrátból.
vagyis ez sima matek.
akarat inkább ahhoz kell,hogy megvedd,elkészítsd és időre megegyed az ételt.
vagyis a lustaság az egyetlen ellenség.
"Nem állok meg bőgni hogy úgyis sokára lesz izmom, úgysem látszik meg, felesleges csinálnom, mert tudom hogy ezeket gondolni nincs értelme és nem visz előre. Csak olyat csinálok aminek van értelme és előre visz."
1#-es! Áruld már el, hogy az IZMOKNAK mi értelme van, és miben visz előre??
FELESLEGES ERŐLKÖDÉS AMIT MŰVELSZ.
Olyan vagy, mint az anorexiás kiscsajok, csak te másban!
Az első vagyok.
Ahogy te is látod saját magad hogy mit írtál, tényként meg tudjuk állapítani hogy 80 IQ -t is nehezen éred el, ugyanis te, kedves barátom, szerelmem, nem vagy tisztában azzal hogy mire jó az emberi izom, mire lehet felhasználni, miért kell, stb.
Sőt, még te vagy felháborodva amiért nem tudsz valamit, kezdem úgyérezni hogy ez csak valami prank.
Oh.
Most vettem észre: "A válaszíró 14%-ban hasznos válaszokat ad"
Ejnye, butáskodunk az interneten és leégetjük magunkat névtelenül? Nem kéne!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!