Szerintetek igaz az a sztereotípia, hogy az iskolában visszahúzódó gyerekek felnőttként sikeresek lesznek?

Nem, de komolyabb helyeken nem is hallottam még ezt a sztereotípiát. Inkább pár embertől, akik ezzel próbáltak másokat vigasztalni.

Egy visszahúzódó, lusta gyerek nem lesz később sikeres. Egy menő, lusta gyerek sem, de mégis nagyobb valószínűséggel, mert ő legalább épít ki kapcsolatokat és így könnyebben találhat munkát.

Egy visszahúzódó srác, aki jól tanul és szorgalmas, lehet sikeres. Egy közösségi ember, aki ugyanezt csinálja, nagyobb valószínűséggel lesz sikeres, már csak azért is, mert könnyebben előtudja magát adni állásinterjún.

Attol meg, hogy valaki visszahuzodo, nem lesz luzer. Es lehet sikeres.

A menok sikere pedig attol fugg, hogy kiket ertunk a meno alatt. Ha az okos, szorgalmas, a kozossegert sokat tevo embereket, akiknek jo a beszelokejuk is, akkor ok valoszinuleg tenyleg sokra vihetik.

Ellenben a szakadt kis agyonsminkelt ribik meg a pawahhgyerekek, akik soha nem tanultak es a pian, plazan, bulikon kivul semmi nem erdekli oket, na rajuk valoban nem var fenyes karrier, mivel rendszerint a kozepiskolat sem birjak elvegezni vagy csak nagy nehezen. Meg persze az sem eppen elony, hogy sokuknak 25 eves korara mar akar tobb gyereke is van.

A mi osztályunkban azok számitanak menőnek, akik szarnak a tanulásra és még annak is örülnek, ha sikerül egyáltalán leérettségizniük.

Szóval náluk még arra is biztos fényesebb jövő vár, aki semmiből se kiemelkedően jó, csak csendben végig üli az órákat, aztán hazamegy.