Mitől lesz, hogy valakik sikeresek az életben valakik meg csak elvegetálnak egész életükben?

Szakmailag szorgalmasnak és céltudatosnak kell lenni vagy hivatásként tekinteni a munkádra. Aki tehetséges, annak nyilván könnyebb.

Lelki értelemben ezer dologtól függ, beleértve a szakmai részt is, mert aki állandó pénzhiánnyal és munkahelyi problémákkal küzd, az megmérgezi az érzelmi életet is. Kell a kiegyensúlyozott életmód és párkapcsolat, az egészség, pozitív hozzáállás, aktivitás, lelki béke, ami a neveltetésből is fakadhat... stb.

Az indulás, illetve annak feltételei a lényeg. Anyagi és jellembéli oldalról. És az otthonról hozott szemlélet. Ha erős jellem vagy, otthon azt láttad, hogy csak munkával lehet a boldogságot elérni, és ehhez megkapsz minden támogatást, anyagi, erkölcsi, akkor nyert ügyed van. Ha bármelyik tényező hiányzik, akkor sokkal nehezebb, ha mindkettő, akkor lehetetlen. Ha anyagilag tolnak bár, de nincs megfelelő jellemed, akkor is esélyes, hogy ha elengedik a kezed, egy darabig mész (talicska effektus), de ha elfogy a háttér-erő, akkor vége a dalnak.

Hülye példa, de olyan ez, mintha azt mondanák, szállj fel egy anyahajóról. Adnak egy izom gépet, mely alkalmas a feladatra, plusz keményen felgyorsítanak a katapulttal. Simán menni fog. De ha gyengusz a gép, akkor hiába a katapult, lehet, hogy pár száz métert repülsz miután elhagyod a hajót, de a tengerbe pottyansz. A másik véglet, amikor nincs katapult, de annyira erős géped van, hogy mire elhagyod a hajót, felgyorsulsz annyira, hogy képes vagy repülni. Ha pedig a gép is gyenge, és katapult sincs, akkor nagyon sokan meg se kísérlik a felszállást.

Remélem érthető az analógia...

Az emberek eleve nem egyformanak szuletnek, az egyik okos a masik atlagos a harmadik buta.

Aztan ott a kornyezet, a neveles, es persze szerencse is kell a sikerhez, jo idoben kell jo helyen lenni.

Én tudásban mindig jeleskedtem, de sosem tudtam, hogyan kell pénzre váltani. Azt tudtam meg, hogy vannak családok, ahol ezt tudják. Pl. most lett egy új ismerősöm, ő magániskolába járt felsőoktatásba (420 000 Ft/félév), és megtanították nekik hogyan szerezzenek maguknak szponzort, hogyan törjenek be a piaci élvonalba (művészeti iskoláról van szó).

Én pl. nemhogy megfizetni, de rájönni sem tudnék, melyik iskolát válasszam, hogy bekerüljek a pénzes vérkeringésbe. Én elvégeztem legjobb állami iskolákat, és ott álltam tanácstalanul a végén, mert nem kapkodtak értünk, végzettekért, a fejvadászok nem tudtak kiközvetíteni, és a suliban tanult menedzsment, marketing ismeretek elméletiek voltak.

Kicsit általánosító lesz, amit mondok, kivételek természetesen vannak.

De általánosságban a szorgalom, elhivatottság és jövőkép az, ami alapján eldől, hogy milyen lesz az ember sorsa.

Az, aki már gyermekkorában úgy van vele, hogy ő minek tanuljon, tök jól megvan a kettessel is, meg aztán majd "hülye lesz tanulni még 8 évig", az nagyobb valószínűséggel fog olyan munkakörben dolgozni, amit finoman szólva nem kedvel, mint az, aki nyitott, érdeklődő és szorgalmas, és minél többet szeretne tudni.

Aki pedig szereti (vagy legalábbis nem utálja) a munkáját, az kisebb valószínűséggel nyúl függőséget okozó élvezeti cikkekhez, mint az, aki gyűlöli a munkáját. Lehet erre azt mondani, hogy ha nem felel meg, akkor keressen mást... igen ám, csakhogy aki tájékozottabb, több mindenben jártas, annak több lehetősége van váltani és válogatni, mint annak, akinek 8 általánosa van, vagy jobb esetben ért egy szakmához.

Ezekből pedig egyenesen következik, hogy aki motiválatlan a munkában, emellett alkoholista, annak szociálisan is jóval kevesebb az esélye a boldogságra, mint egy boldog, energikus, kiegyensúlyozott embernek.

#3: "Ha humán beállítottságú vagy, máris hatrányból indulsz."

Látom lelki szemeimmel a szakfordítókat és nyelviskolákat, hogy ahogy ott éhbérért robotolnak szegény nyelvtanárok.

Vagy a pszichológusokat, akik mivel nem reál beállítottságúak, semmiféle jövő nem áll előttük.

Sajnálom szegény grafikusokat, amiért nem lehettek inkább mérnökök vagy orvosok, mert ugye tudjuk, hogy grafikusok legfeljebb csak pár bóvli webfejlesztő vállalatnak, vagy zs-kategóriás újságoknak kell, hogy dolgozzanak...

Remélem, érződik az irónia...

Óriási butaság, hogy aki nem reál beállítottságú, az hátránnyal indul. (És most abba ne is menjünk bele, hogy az oktatási rendszerünk épp, hogy a humán érdeklődésűeknek kedvez, mert ez egy másik sztori.)

Rengeteg helyen van szükség bölcsész vagy művészeti érdeklődésű emberekre. A világ nem csak mérnökökből, orvosokból és informatikusokból áll. És ha már szóba hoztam: inkább legyen valaki egy tehetséges grafikus, mint egy tehetségtelen programozó.

(Tegyük hozzá: természettudományos érdeklődésű vagyok, de attól még a realitástól nem kéne elszakadni.)

Jól van, módosítok: Aki humán beállítottságú és nem volt lehetősége nyelvet tanulni, az hátránnyal indul.

Nézd, talán kiderült, hogy itt jórészt a saját példámból indultam ki. Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki akkor tanult, amikor még nem volt, vagy legalábbis nem mindenhol volt korszerűen bunkó az a munkavállaló, aki nem beszélt legalább egy idegen nyelvet. Nem is értelmiségi családba születtem bele, egy sima, egyszerű, mezei általános iskolába, majd gimnáziumba jártam, így valahogy nem volt motivációm "ráfeküdni a nyelvre", annyira nem is érdekeltek és eszébe se jutott senkinek, hogy ez lenne az egyetlen esélyem, hogy piacképes szakmát szerezzek. Most már tanulnék, de nem tudom megfizetni ezeket az iskolákat. A közoktatásban az idegen nyelv tanítási módszereit meg inkább hagyjuk.