Van az óvónőknél is ún. "foglalkozási ártalom"?
Szeretnék óvónéni lenni, jelenleg gimnáziumba járok és nagyon szeretem a gyerekeket meg szeretnék velük foglalkozni. Azt szeretném megkérdezni, hogy az óvónéniségnél van-e olyan jellegű "foglalkozási ártalom", hogy esetleg ha majd lesznek saját gyerekeim, akkor mondjuk már megunom a gyerekeimet, vagy nem lesz hozzá türelmem?
(egyébként azt mondják az ismerőseim, hogy "értek" a gyerekekhez, és eléggé türelmes is vagyok, csak ettől az egytől tartok...)
Előre is köszönöm a segítséget!
(bocsi, de nem igazán tudtam hogy melyik témakörhöz tegyem a kérdésemet)
válasza:Erre a kérdésre van egy helyes történetem: Három éve vettek fel bölcsődébe dolgozni és egyik este anyukámnak a következő kérdést tettem fel: "Mi van ha annyira fogom szeretni a bölcsis gyerekeket, hogy a sajátomnak nem marad szeretet?" Erre anyum azt mondta, hogy minél több szeretet adok, nekem annál több lesz belőle.
Igaza lett! Imádtam a bölcsis gyerekeim, oda voltam értük, nagy fájdalom árán búcsúztam tőlük, mikor kismama lettem. Kislányom az egyik drága bölcsisemről kapta a nevét is. De a lényeg, hogy ugyanannyi türelmem, szeretetem, törődésem van a sajátomnak, sőőőőt!
A mai napig visszajárok a bölcsődébe, nagyon hiányoznak a gyermekeim, és nekik is én!
Szóval ilyen foglalkozási ártalomtól biztosan nem kell tartanod!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!