Más se volt saját szabadságon mióta gyereke van? (Önmaga egyedül így értem)

Nálam is 10 felet..

Lassan egyedul hagyhato otthon de én már sérültem.

Pl nem merek lemenni a sarki boltba egyedul. Könyörgök a gyereknek hogy jöjjön le velem. -nem akar- erre közköm oke maradok en is itthon nem lesz akkor vacsora. Nekem 8.

Vagy pl sötétben nem merek már végképp lemenni. Ergo ha elhuzza az időt, akkor ez van. Már nem megyünk le..

Vagy szabin vagyok ugyintézni rohangálok a bankba korm.hivatalba mindenhova es van egy vagy 2 üresjáratos szabad órám- azalatt nem tudok mit kezdeni magammal nekiállok takaritani..

Vagy életében először lesz ottalvos osztalykiranduláson mkst nyáron.

Lassan nem akarom elengedni..mert vagy szétaggódom majd magam(eléggé felelőtlen), vagy rámjön vmi depresszio hogy nem tudom mit csinaljak a takaritáson meg ilyen baromságokkn kivul, mert ugye hobbiba pl belekezdeni is kár 365 ből 1 napra.

Szoc.kapcsolataim nyilván nincsenek már.

4 ezeket gyerek mellett kényszerul az ember. Engem nem tölt fel nem boldogit egy fürdés. Semmi ertelme egy fürdéshez nem gyerekkel lenni. Vagy ez miatt egy szabi önmagamra. Higy fürödjek meg a nagy semmi. Ki se vennék igy szabit.(nem mintha lenne az osszeadva 4-5 honap szunetek meg szombati munkanapok miatt mikor a gyereket is vagy beviszem dolgozni vagy bukok ilyenek miatt is napokat.)

Csak szerintem ha kirepül majd egyszer a gyerek es kezdhetnék kb 50-60 évesen uj életet, én már most bedepressziozom ezen hogy öregkoromra teljesen leépulve testileg lelkileg kezdjek bármitis.

Mar kértem a céget pl hogy legyen már inkább határozott szerzodesem hogy nyaranta ne dolgozzak, mert a táborokban csak züllik a gyerek es teljesen visszaesik agyilag is meg mindenhogy. Es azert fizetem a tábort is hogy dolgozhassak es szoval még én fizetek azert, hogy dolgozhassak...Es nyaralni se vagyunk sehol soha. Mert ilyen hetekre értelmét se látom semminek. Pl nyelvet is nulla lenne 1 hétig tanulni, de sulira se tudnám felzárkoztatni se.

Pl kivinném kulfoldre nyaralni hogy tanulja a nyelvet hát 1 hét sz.rt se érne.

Úgy érzem ez a rendszer ahogy élek életeket tesz tönkre. Az enyém még hagyján de a gyerekem is. Semmi jövőképet nem látok, a saját képességeit személyiségét egyéniségét se birom kibontakoztatni mert a suliba a matek magyar kell éjjel nappal hetvégén is. Es lehet tehetsége lenne akármi teljesen másban. Vagy a mai világba az it meg nyelv kéne meg mozogni dombrol legurulni meg ugy amblokk élni meg gyerekkorban gyereknek lenni.

Az egy dolog hogy én sérülök és öregkoromra egy zsák sz.r nullasenki leszek aki képtelen már bármire is, de a gyerekembol is csak egy droid lesz reménytelen álmokkal.