21 évesen szerintetek nagyon korai apává válni?

Tudom, hogy számos ellenpélda van rá, de azért akkor sem abból indulnék ki, hogy gyerek nélkül milyen egy huszonéves viselkedése. Persze, hogy a pillanatnak él, hogy nem önálló, ha nincs miért, ha megteheti, hogy ne legyen önálló. Ez nem csak most van így, ez így volt 10 éve is, 20 éve is (basszus, már az is a 90-es évek volt, nagyon megy az idő...). De nem egy fiatalt láttam már megkomolyodni, ha a helyzet megkívánta. Persze biztos valamilyen szinten hazabeszélek, 20 évesen szültem az első gyerekemet, és sokan belőlem sem nézték ki, hogy képes leszek felnevelni, pedig nekem magától értetődő volt, hogy amikor úgy döntöttem, hogy megtartom, akkor onnantól kezdve ő az első. De most nem magamról akarok beszélni, egyszerűen csak az évek során több olyan esettel is találkoztam, ahol az addig csak a bulinak, szórakozásnak, haveroknak élő fiatalból egyik napról a másikra vált igazi felntt ember, vagy mert gyereke született, vagy mert családi tragédia érte, és nem volt többet, aki támogassa, vagy csak a család anyagi helyzete változott nagyot, stb.

Nem szeretem, amikor így leírják a fiatalabb korosztályt, legyen szó tinikről, vagy huszonévesekről. Amíg az ember nem kényszerül rá, hogy magáról, sőt, másokról gondoskodjon, sokszor nem tűnik olyannak, mint aki képes rá. De a többség, ha muszáj, fel tud nőni a feladathoz. Persze sajnos van, aki akkor sem, de nem gondolom, hogy ők lennének többen.

A mostani 21 éveseket látva és általánosságban elmondható, hogy igen, korai.

De ez egyénenként más és más.

Ha megfogalmazódott benned a kérdés, már egy jó jel. Semmiképp sem állsz messze tőle.

Írom ezt úgy, hogy 34 évesen sem magamat, sem az élethelyzetemet nem ítélem alkalmasnak a gyerekvállalásra.