Miért nem akarok gyereket?

Én sem akarok gyereket. Engem családon belül azzal szoktak traktálni, hogy majd meggondolom magam, meg hogy gyerek nélkül nem lehet élni, mégis én már meghoztam a döntést. A saját életemre vonatkozó döntést, amihez egyedül csak nekem van közöm.

Én tudom magamról, hogy nem vagyok anyának való típus, hiszen már felnőtt fejjel is, de olykor magamra se tudok vigyázni, nem hogy valakire, aki első jó pár éveiben teljesen rám lenne utalva.

S bár önzőnek tartanak, de nem tudom kifelé. S én azt nézem, hogy nem tehetem meg ezt egy gyerekkel, hogy utána azt érezze, hogy az anyja nem 100%-san szereti, sőt nem is akarta, csak azért tartotta meg, mert a család kényszerítette, vagy hogy megtartsa a párját.

Egy gyerek életre szóló felelősség, s bennem nincs meg az az ösztön vagy tudat, hogy ezt merjem és akarjam vállalni. Ez nem játék, nem olyan, hogy most a piros vagy fekete cipőmet veszem fel hangulatomnak megfelelően. Egy értelmes, intelligens, kellően magabiztos, egészséges fizikai és lelki világgal rendelkező valakit kell felnevelni, amire én nem lennék képes. Ez tény.

Arról nem is beszélve, hogy igazságtalannak tartom ezt az egész témát körüllengő negatív hozzáállást. Hogy én egy anyukára se mondom azt, hogy miért szült, meg hogy adjon már magára, semmit, de engem vagy a hozzám hasonlókat pedig olyan szavakkal illetnek, hogy féreg, meg csótány, illetve, hogy semmi értelme az életemnek, minek születtem akkor meg és hasonlók. Ilyet mondani egy másik embernek, egy vadidegennek úgy, hogy nem is ismered őt, sem pedig az okait vagy elveit, azért elég durva. Én azt vallom, hogy bármilyen döntést is hoz az ember, akár illeszkedik a társadalom és a család elvárásaihoz, akár nem, tiszteletben kell tartani.

Az meg már szinte nevetséges, hogy arról, hogy akar-e valaki gyereket már 16 évesen dönthet, de arról, hogy nem még 25-30 évesen sem.