Ti mit kezdetek az olyan anyukákkal, akik állandóan hasonlítgatják máshoz a gyerekeiket?

o meg facebookon is mindig megoszt olyan idezetes kepeket, ahol arrol van szo, hogy "flegma, nagypofaju vagyok" stb stb, es rohogos fejekkel osztja meg...

- ezt neked szánja, vagy csak te képzeled így? Mert az paranoia. Én a helyedben annál többet dicsérném az ő lányát. Hogy milyen szép, meg milyen ügyes. Magad is írod, hogy neki egyszerűen ilyen a természete. De te magad hívod versenyre, azzal, hogy "megvéded a lányod". Amit ő támadásnak vesz. Nehéz lehet a helyzete ahogy leírod, ne tetézd. Hagyd rá, dicsérd az övét. Neki most erre van szüksége.

Nem tudom, hogy jössz te ahhoz, hogy így nyilvánulj meg, de ha neked meg ez a stílusod, akkor azt el kell fogadni. :)

Egyébként igazad van, ami a tartalmat illeti.

Nem olvastam végig a válaszokat, de a kérdést igen. Szerintem túl zárt közösségben vagytok.

Én is hasonló hibába estem, el voltam ájulva, hogy a gyerekem már füllel és hajjal rajzol emberfejet(meg is mutatta melyik mi) 2 évesen. Mindenki más is odáig volt, hogy ilyet még nem is láttak. Fene büszke voltam és azt hittem csodagyerek, mert minden környezetemben élő gyerek, meg netes adatok amiket találtam csak körökről szólt.

Azt megjelent egy anyuka itt a gyakorin a másfélévesével, aki autót is tudott rajzolni meg mindenfélét.

Persze ettől az én gyerekem még ugyanúgy jófej, és okos, csak nem zseni.

Ja és én nagyon aggódtam azért, mert nem beszélt még, ezért igyekeztem a rajzolást és a legózást felhozni, hogy kompenzáljam, hogy a beszéde lassabban fejlődik.

Menjetek el együtt egy babás közösségbe, mondjuk bölcsibe nyílt napra, ott majd koppan a barátnőd és megjön az esze. Ha valóban barátok vagytok a gyerek elmaradásait is meg kellene tudnotok beszélni, dicsérd a gyerekét, ő is fogja a tiédet.

Nálunk meg pont a rokoncsalád ilyen.

Ez nem kompenzálás miatt van, az biztos. Boldog házasság, vezető beosztásu gazdagok es anyuka mindig ugy állitja be a családban az én gyerekem, mintha elmaradott lenne.

Pl az ő gyereke már 5 (masik baba volt)és olyanokat mondott az egy évesemről aki az akkori napokban tanult meg onalloan járni, hogy olyan a mozgása mint a munkatársa autista gyerekének volt anno. Gondoltam majd ha az ő 2. gyereke tanul majd járni, majd eszébe jut ugyanez amikor instabil még.de nem..

Vagy a gyerekem pl 1,5-2 évesen vendégségben kiváncsi volt mindenre, szünet nélkul jatszott valamivel, akkor meg a hiperaktivitást probálta ráhuzni, mert az ő gyereke szerinte ennyi idősen egyhelyben ült normálisan.

STB.

Nem szabad hagyni, mert mi már ott tartunk azzal, hogy mindenki elott mondja ezeket, hogy már a rokonságunk fele ferde szemmel néz a gyerekemre es a hibáit keresik, lassan mindenkitől védelmeznem kell már, az amugy HAMARABB kuszo, mászó, járo, beszélő, bukfencező, stb gyerekem az ő ket gyerekénél..

Ahhoz képest amilyen intelligensek munka terén, akkora primitívnek látom mint embert.

Nálunk csak az segit hogy alig van kapcsolat es csak ünnepekkor hallgatom a rokonoktol a beszolasokat pl kerdezik, nem pipiskedve jár? Mikozben majd' kiüti a szemüket hogy tökre nem. Ilyenkor már az asztalt is rájuk borítanám.

*gyerekemnek 4 hósan már jöttek a fogai, 5. honap végén már magabiztosan forgott oda vissza, 6-7 honaposan kuszott mászott, 8 hosan kapaszkodva járt is a mászás mellett, 12 hosan egyedül ment, 13 hosan szavakat mondott és elmaradottnak állitja be.

Szerintem inkább ő az..

Ilyennel felesleges szerintem beszélni.

Nem olvastam a válaszokat.

De én lekoptattam a volt kolleganőmet ezért.

Már nagyon iritált!!!! 2 hét van a lányaink között. Veszettül untam már a " xy már mászik, jár stb. Hogy hogy a tiéd még nem?" megjegyzéseket.

Nyilván idegesített mint első babás anyukát h hát tényleg az én picim miért nem csinálja még.

Szóval a saját és az ő érdekében is ( mert már csúnyán ráförmedtem ezért) inkább hanyagolom...

Nem érdemes foglalkozni vele. " dicsekefjen" másnak.