17-18 evesen semmi segitseg nelkul megtartanátok egy babat?

Dehogy tartanám! Ugyanis ebben az esetben két lehetőség közül választhatnék: örökbeadom vagy megtartom, és majd lenne valahogy!

De senki nem lakott még jól pusztán szeretettel, szval én biztosan képtelen lennék felnevelni abban a helyzetben, amit felvázoltál.

Az örökbeadás pedig azért nem játszana, mert két várandósságomból született két csodálatos gyermekem. Tudom, hogy a terhesség és a szülés (én esetemben mindkettő sürgősségi császár volt) nem fáklyás menet, szval nem tenném ki magam ennek a procedúrának úgy, hogy még a babát is örökbefogadó szülőknek adom.

Kedves Kérdező! Igen, minden bizonnyal megtartottam volna. Valószínűleg bepánikoltam volna, de már ennyi idősen is tisztában voltam vele, hogy az új életet aljasság lenne kioltani, hiszen a magzat már egy csodálatos fejlődésnek indult kis ember. Ráadásul egészségügyire jártam, és az elveimnek, céljaimnak, hitemnek (az emberi élet méltósága és annak védelme) mondott volna ellent egy esetleges abortusz (ami egyébként egy brutális kegyetlenség az ártatlannal szemben)

Amúgy volt egy osztálytársam. 16-18 éves volt, mikor várandós lett. Volt náluk emiatt egy kis cirkusz, de végül megtartotta babát, férjhez ment s egy gyönyörűséges kislány született- egyáltalán nem bánta meg. Halasztott egy évet, majd folytatta a sulit.

A kérdés egyébként elméleti, vagy hasonló helyzetbe kerültél, Kérdező?

Nem.

Mint ahogy nem tartottam meg 19 évesen.

De ez függ a párod hozzáállásán is.

Nekem anno teljesen semleges volt. Utána nem is maradtunk együtt. Hátterem semmi nem volt, így esélytelen volt, hogy egyedül megtartsam.

De abba gondolj bele, hogy ha valamiért egyedülállóvá válsz, akkor tudsz boldogulni valahogy? Mert csak akkor szabad megtartani. Szerintem 17-18 évesen nincs olyan stabil kapcsolat, ami megkérdőjelezhetetlenül 100%-ban megbízható...

Ha egyedül is tudod vállalni, és akarod, akkor tartsd meg!

Örök érvényű szabály: minden nő magának szül gyereket.

Bármi történhet, akármi közbejöhet. Csak te leszel ott neki, te vagy érte felelős.

18 évesen meg ritka az is, aki saját magát el tudja tartani. A barát se mindegy, hogy milyen hátteret tud nyújtani. Nem mindegy, hogy egy jó egzisztenciával rendelkező​ 30 éves, vagy egy munkanélküli 20 éves.

A négyes válaszolóval teljes mértékben egyetértek!

Szerintem ebben a korban nincs olyan párkapcsolat, ami annyira biztos lenne, hogy egy babát meg lehessen tartani. Hiszen egy ennyi idős fiatalnak még valószínűleg ez az első komoly kapcsolata. Talán, ha 19-20 évesen érettségi után csúszna be egy baba, és az apja már dolgozna és lenne egy kis tőke akkor azt mondom talán.

Én ennyi idősen nem tartottam volna meg.

19 évesen én úgy döntöttem, hogy megtartom, 20 voltam, mire megszületett. Közel 10 év távlatából azt mondom, hogy nem bántam meg, jó döntés volt.

Igaz, nekem azért a szüleim ott voltak és támogattak, főként anyagilag az első években. Viszont hogy az apuka milyen volt... hát azt inkább hagyjuk. Ha csak rá számíthattam volna, nem tudom, mi lett volna velünk.