Anyák, apák, miért akartátok, hogy legyen gyermeketek?

Ikreim vannak, lombikkal, úgyhogy ezen én jó sokat gondolkoztam még a "gyerekcsinálós" (bocs) időkben. Hogy minek, miért küzdünk ennyit és miért nem fogadjuk el a gyerektelenséget. Én mióta az eszemet tudom anya akartam lenni, mondjuk nem ész nélkül és mindenek felett, tehát megvártam hozzá a megfelelő férfit és anyagi/életkörülményeket.

Mikor azt mondták hogy 40% hogy soha a büdös életbe semmilyen módon nem lehet gyerekünk, akkor mondtam ki a férjemnek hogy akkor örökbefogadás, mert egyszerűen nem látom hogy a gyerektelen életünk tartana valami felé. Ez biztosan sokaknak full gáz, meg sekélyes, de tényleg azt éreztem ilyen közhelyesen hogy semmilyen célja nem lenne az életemnek. Pedig volt jó munkám (úgymond karrierem), viszionylag aktív társasági életünk, családunk-barátaink, hobbim, de azt éreztem hogy ezek együttesen sem tudnak annyi örömet adni mint amennyit egy gyerek adhat, rövid tavon is, de hosszútávon pláne. Hát részemről ezért.

Hetente kerdes ez.

Mert csaladot szerettem volna. Van penzunk, karrierunk (ferjem kereskedelemben, en penzuggyel foglalkozo multinal vagyunk vezetok), barataink, de a gyerek er a legtobbet az eletben.

Ezen a kérdésén én is sokat gondolkoztam, mert annyira nem vágyom gyerekre, amiért sokan elítéltek már (nyilván nem mindenki). Valamint azért is elgondolkoztam, hogy miért is lehetnek ekkora véleménykülönbségek ebben a dologban, mivel tálaltam egy párt, aki nagyon szeretne gyereket tőlem.

Na mármost eleinte sokat beszéltünk erről, és rájöttem, hogy ő nagyon jó apa lenne, én pedig nem szeretném megfosztani ettől, sem a gyereket, sem a páromat. És mindketten szeretnénk továbbadni a saját alapértékrendünket valakinek, hogy az is képviseltesse magát, fennmaradjon a gyermekünk által. Persze tudom hogy nem a klónunk lesz, hanem önálló gondolkodású ember, de szerintem jó embert tudunk nevelni belőle (legalábbis mindent meg fogunk tenni ezért).

És a végső ok: hogy maradjon belőlünk valami miután meghalunk.

En sokaig azt hittem, nem is lesz majd gyerekem, mindig ugy voltam vele, hogy majd utazgatok.

Aztan megtalaltam a tarsam, es egyszer csak megvaltozott a velemenyem, lattam a paromat kisgyerekekkel, a noverem szult es egyik naprol a masikra ugy keltem fel, hogy marpedig nekem most azonnal gyerek kell.

Meg csak 20 hetes kismami vagyok, de mar most a legcsodalatosabb dolognak erzem, amiben valaha reszem volt...