Besokkaltam! Ugye nem vagyok ezzel egyedül?

Nekem és a gyerekeimnek szerencsém van, mert van türelmem kezelni a hisztiket. 2 és 4 évesek. A naggyal nincsen igazán gond, viszont a kicsi extra hisztis. Mástól hallottam már, hogy nem láttak még olyan sikítósan hisztizős gyereket, mint a lányom és még nem láttak ezt ilyen mosolygósan kezelő anyukát. Nekem bejött az, amit itt pár anyuka tanácsolt más anyukáknak. Ezeket a tanácsokat még a második gyerek előtt elkezdtem magamban tisztázni, az elsőnél nem volt ilyenre szükség.

Amikor kezdődött ez a nyűglődés, tombolás a boltban, itt-ott, nagyon nehéz volt, de mosolyt erőltettem magamra és halál nyugodt hangon beszéltem vele. Láttam a családban is más anyáktól, hogy amikor a gyerek sírni kezdett, hisztizni, anyuka még jobban ráüvöltött és akkor szabadult el a pokol. HISZTIRE NEM MEGOLDÁS AZ ŐRJÖNGÉS! Csak párszor próbálnák ki az ilyen anyák, hogy erőt vesznek magukon és szerencsétlen gyerekkel nem kiabálnak, mikor láthatóan neki sem jó a helyzet. Persze, gondolom, hogy ettől a választól semmit sem fogsz máshogyan csinálni. De jobb hiszti közben nyugtatni a gyereket, mint indulatkezelési gondokkal rendelkező anyát játszva belelovalni a helyzetbe. Rengeteg ilyet láttam. Amikor az enyémen rajta van az ötperc, azért is nyugodt maradok. Legalább egyikőnk maradjon normális.

Egyébként én egy rendkívül türelmetlen és akaratos típus vagyok, de van amikor a személyiségünk térnyerése a legnagyobb hátrány! Nekem is van olyan - általában este- hogy azt érzem megbolondulok. De ilyenkor kimegyek az udvarra, pár másodpercre és gondolok valami egészen másra. Lehet betegesnek tűnik, de ez van, ahogy lehet megpróbálom elfelejteni, hogy aztán higgadtan tudjak velük beszélni. Nekem úgy látszik, hogy te nem tudod kezelni a gyerekeidet, ők meg nem tudnak téged. A kérdés az, hogy kinek is ez a feladata ?

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Itt is 5 es 2 eves gyerekek es besokallt anyuka, tobboldal valasszal.....ez is te vagy?

Kedves anyatárs, azzal nem vagy egyedül, hogy két kicsi gyereked van és nincsen segítséged. Azzal sem, hogy kicsit besokalltál és elfáradtál:)

Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, ahogyan az érzelmi állapotodat jellemzed. Hogy már nem tudsz örülni, mosolyogni, ki vagy égve.

Az üvöltés meg időnként belefér, de ha rendszerré, szokássá válik, az nagyon nem jó, mert a gyerekekben feszültséget kelt, ez pedig táplálja a viselkedésproblémákat. Kialakul egy ördögi kör, játszmák sorozata.

Tanács helyett inkább kérdeznék: Milyen szereped maradt még az anyaságon kívül? Hol vagy TE , mint egyéniség, mint lélek, mint individum? Van-e hobbid, ami kikapcsol és feltölt? Ha nem, akkor miért nem? Hogyan vagy képes saját magadat képviselni akár a férjed mellett is?

Az anyai kiégés első számú táplálója az elmagányosodás és a szerepbeszűkülés. Mindkettő ellen lehet védekezni. A férjedet jobban bevonni (érzelmileg is), a szerepeidet kitágítani tudatosan. (nő is vagy, feleség és egyéniség)

Ha saját magadat nem tiszteled, nem szereted, azt a gyerek is megérzi . Ha rondán beszél, megengedhetetlen stílusban, akkor mi történik? Van-e következménye? És annak van, ha mindezt a korlátok, konvenciók betartásával teszi? Pozitív hozománya? Milyen minta van előtte? A párod hogy beszél veled? Hogy reagál, ha a gyerek pimaszkodik?

Ezek nagyon fontos kérdések.