A legtöbb anya tényleg ennyire egoista?
Előrebocsátanám, hogy nem provokálni akarom a jónépet, de ezt a fajta gondolkodást képtelen vagyok megérteni.
Szóval, beszélgettem egy korombeli nővel, akinek van három gyereke, és váltig állította, hogy neki a porontyai sokkal fontosabbak, mint a férje. A magyarázata pedig erre az volt, hogy a gyerekeik mások, mivel annyira szükségük van rá: csak ő szoptathatta őket, ő tudta táplálni, ő tudta vigasztalni, ő tudta kielégíteni minden igényüket.
Itt van egy válasz is erről az oldalról: "mikor eloszor radmosolyog, vagy mondja, hogy anya, vagy valaki megbanzitta es CSAK TE tudod megvigasztalni, ahogy radnez, ahogy feltetel nelkul szeret es bizik benned, az mindenert karpotol majd."
Na szóval, nekem ez szimplán egoizmusnak tűnik. Hiszen nem számít nagyobb dolognak az, hogy ugyan a párunknak nincsen szüksége ránk, mégis minket választ, mellettünk van jóban/rosszban, minden rigolyánkkal együtt elfogad? A párválasztásunk az, ami 100%-osan a mi döntésünk, nem mellesleg ő az, aki életünk végéig velünk lesz, míg a gyerek jobb esetben elég hamar kirepül (már ha az egész életünk viszonylatában gondolkodunk), ezért szerintem egyértelmű, hogy a párunk a legfontosabb. De most itt nem is igazán erről szeretnék eszmecserét folytatni, mivel tudom, hogy az általános vélekedés az, hogy a gyerek a legfontosabb (vajon miért is van ennyi válás...), és egyenesen akasztanivalónak számít az, aki nem így gondolja; hanem inkább azt szeretném megtudni, hogy miért érez így a legtöbb nő? Miért van annyira szükségük arra az érzésre, hogy valaki ki van szolgáltatva nekik? Miért van arra igényük, hogy valakinek SZÜKSÉGESEK legyenek? És miért számít nagyobb eredménynek, hogy létrehoztál valakit, akinek szüksége van rád, mint az, hogy találtál valakit, akinek nincs szüksége rád, ennek ellenére veled marad?
válasza: válasza: válasza:Egoizmus, hogy nekem van tejem? Én örülnék a legjobban, ha minden második etetés apáé lenne, ha ő is tudna szoptatni, vagy vele is elaludna este.
Egy része egyszerű biológia, másik része a pici "döntése". Nem én akartam úgy rendezni, hogy én legyek a világ közepe egy újszülött számára.
Másrészt: nekem inkább áldozat (néha kimondottan teher), hogy első nyikkanásra ugrani kell, mert éhes, álmos, tisztába kell tenni, vagy hasonló. Akkor is, ha épp Inkább a párommal kettesben lettem volna kicsit. De pisilni se akkor járok, ha akarok, hanem amikor tudok. Néha este reggelizek.
Tudtam, hogy ez ezzel jár, tudom, hogy ezt vállaltam. Nem panasz: de tény, hogy nehéz.
Egoizmus? A saját önzésem lenne az oka, ha megszoptatom?
Szerintem egyszerűen csak azért, hogy ne haljon éhen.
válasza: válasza:"Hú, nem gondoltam, hogy ennyien nem fogják érteni a kérdést, reménykedtem, hogy normális választ is látok majd, mert nagyon érdekes ez a kérdés. De megbuktatok kedves anyukák. Ja bocs, csak szülők. A kettő nem ugyanaz."
Ugyan már, kedves még-csak-szülő-sem.:-) A kérdező ügyesen összemosott két olyan dolgot, amik egyébként nincsenek ok-okozati összefüggésben, egyetlen, összevágott véleményt általánossá tett, és ebből kreált egy provokatív kérdést. Ahhoz, hogy ezt észrevedd, persze szükségeltetik némi intelligencia.:-)
Az, hogy ki a fontosabb, akkor dől el, amikor választani kell közöttük. Kedves kérdezőnk logikája szerint az a szülő, amelyik inkább a gyerekét hagyja el, NEM egoista. Roppant érdekes, kíváncsi vagyok, felvállalná-e bárki ezt a véleményt.
válasza:Mintha egy 5 évesnek próbálnánk meg elmagyarázni milyen az a szerelem.
A férjedet lecserélheted ha akarod 5×-6× is, de a gyerekedet nem. Ezért gondolhatod, hogy a természet(a túlélés érdekében) úgy alakította, hogy a gyereked iránt is nagyon erős érzelmeket táplálnál. A szerelem elmúlhat, de a gyerekét normális nő soha nem dobná el.
válasza:Szerintem igenis szüksége van a párunknak Ránk, mint ahogy nekünk is Rá. Mindenki szereti azt, ha valaki "nélkülözhetetlennek" érzi a másikat.
Mi próbáljuk a gyereknevelést is úgy intézni, hogy a gyerek érezze mind a kettőnkben megbízhat és számíthat Apára is. Pl. tudja, hogy Apa is tud neki ételt adni ha éhes, pelenkát cserélni vagy akár megvígasztalni. Nyilván én vagyok vele az idő nagy részében, de ettől függetlenül Apa is kiveszi a részét a gyereknevelésből. És hagyom mivel ő is szülő.
Szóval én úgy mondanám, hogy számomra a család minden egyes tagja fontos a maga szerepében.
válasza: válasza: válasza:Most őszintén, szerinted melyik kijelentés megbocsátható:
1-elhagytam a férjemet
2-elhagytam a gyerekemet
Az, hogy valaki büszke a gyerekére nem egoizmus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!