Szerintetek az jó nevelési módszer, ha mindent megengedünk a gyerekünknek?

Ez semmit nem jelent, mármint a kérdés.

Az a jó nevelési módszer, ha a gyereket nem betörjük, lenyomjuk, hanem a helyes irányba terelgetjük, nem hatalmi szóval, nem úgy, letörjük az autonómiáját, hanem önbizalommal teli embert nevelünk belőle.

Magyarán, ha nem tiltasz a tiltás kedvéért, ha nem a negatív dolgokat mantrázod (ezt ne, azt ne, kivéve a valóban fontosak, ami a testi épségét fenyegetik), ha nem büntetéssel a rossz viselkedést erősíted meg, hanem jutalommal és dicsérettel a jó viselkedésre hívod fel a

figyelmet. És teszed mindezt kevés (!), de következetes (!) korlát mellett.

Ezt pedig elérni azzal a módszerrel lehet, ami sokkal fárasztóbb, s ezt szokták az egyszerűbb lelkek "mindent megengedésnek" aposztrofálni.

A kérdésből nem derül ki, hogy milyen idős a csemete.

Az ötödik unokám "bébiszittelése" után bátran mondhatom, hogy a kisgyermek agya a tanulásra, utánzásra van programozva. El is várja, hogy tetteire a felnőtt reagáljon. A negatív reakciót is elfogadja - kivéve a direkt, indoklás nélküli tiltást. Persze az indoklás ne akadémiai székfoglaló, hanem egyszerű, az ő szintjén érthető válasz legyen. Sokszor elég a mimika, vagy valamilyen elutasító, negatív gesztus.

Számomra a legnagyobb kihívást mindig a "miért" kérdésre adandó válasz volt, nevezetesen azért, hogy olyan választ kellett adni ami nem hülyeség, de az ő ismereteit figyelembe véve érthető legyen.

Jómagam a hisztit - több kevesebb sikerrel - úgy kezelem, hogy biztosítom a leszármazottat arról, hogy továbbra is szeretem, de különösebben nem foglalkozom a hiszti tárgyával, hanem elvégzem-elvégeztetem a hiszti okául szolgáló műveletet.

nem

szomszéd csinálja ezt, gyerek rohangál össze vissza, kitépi magát a kezéből és rohan az úttestre, egyszer biztos elüti egy autó, de még egy dádát se kap...

#8

Értő olvasást javasolok. Ezt írtam "Az egyszerűbb lelkek" ezt hívják mindent megengedésnek.

Erre te leírod, hogy a normális emberek mit hívnak annak. Azaz leírtad ugyanazt, mint én.

A gyerekünknek elsősorban jó példát kell mutatni.

A személyes példamutatásunkkal nevelünk.

Ha megetted a fagyidat, és a hozzá kapott szalvétácskát képes vagy kilómetereken keresztül hurcolni, míg végre belebotlasz egy szemetesbe, és kidobod - akkor a gyerek ezt látva nő fel, és eszébe nem jut az utcán szemetelni.

Nem lesz mit megengedni, vagy tiltani.

A gyerek figyel téged, és utánoz.

Ha jó példát mutatsz, boldog gyereked lesz.

De ha vizet prédikálsz, és közben bort iszol, akkor valóban gond lesz... mert a gyerek látja, hogy kettős mércével mérsz.