Pánikbetegen kistesót ti vállaltatok? Vagy más mentális betegséggel?

Én pont, hogy a terhességem alatt lettem pánikbeteg. Igen durva tünetekkel, amik nem a terhességem elején, hanem valahogy a közepén, inkább a vége felé jelentkeztek. Én úgy, hogy eleve pánikbeteg lettem volna, tuti, hogy nem vállaltam volna babát.

Viszont egy jó pszichológus és a jóga nagyon sokat segít. Konkrétan ezek segítségével évek óta meggyógyultam a pánikbetegségből (közel 1 év alatt), már nem vagyok az. Szóval én ezt javasolnám a helyedben, hogy fordulj pszichológushoz, járj jógára és ha meggyógyultál belőle, akkor vállalj babát.

Ha vágysz rá, hogy legyen még egy gyereked, de nem mered bevállalni, azzal pszichésen csak még jobban hozzásegíted magad a szorongással a pánikrohamokhoz...

Én ugyan nem vagyok pánikbeteg, de van a családban, tudom, hogy működik...

Én azt mondanám, sikeresen neveled a gyerekedet 6 éve, képzed magad, vezeted a háztartást. Sikeres nő vagy, és leküzdöd az akadályokat. Nincs mitől félned.

Ha gyereket akarsz, vágj bele! Ő is csak jót fog hozni az életedbe. Csak nézz végig az eddig elérteken, vetkőzd le az alaptalan félelmeket, és akkor nem lesz semmi, ami ronthatna az állapotodon.

Amúgy a gyereknek meg tesó kell. Egy egyke gyerek mindig hátrányból indul az életben, a szociális kapcsolataiban, és te sem akarhatod ezt neki.

Egészségesen se vállalnék így.

Csak 24 óra van egy napban.

Hogy akarsz a 6 évessel tanulni(hála az új kerettantervnek hidd el 2-3 órát minimum a könyv fölött fogtok ülni),utána nyilván játszani,beszélgetni is kellene,mert a gyerek igényli,ott van a háztartás,ha átlagos családmodell szerint éltek,akkor az is rád van hagyva,mert apuka dolgozik,utána tanulni is kéne,nyilván nem azért jársz suliba,hogy éppen csak átcsusszanj,hanem azért,hogy használható tudást szerezz,amivel később jobb állásod lesz,ott van a munkád,ahol teljesíteni kell,és mellette ott van egy párkapcsolatod,amin folyamatosan dolgozni kell,különben tönkremegy.

Ebbe hogy fér bele egy terhesség,rosszullétekkel,fáradtsággal,majd egy csecsemő?

én is pánikbeteg voltam! Pont ugyanilyen probléma miatt kerestem fel szakembert!Kettőt is! Mindkettő azt mondta, h előbb meg kell gyógyulni utána lehet mégegy gyereket vállalni!

Sajnos a terhesség, ill. a babával/kisgyermekkel otthon töltött idő, még egy egészséges lelkületű ember idegit is kikezdi! nem egy barátnőm, ismerősön "bolondult bele" a bezártságba, abba, h a babán kívül egész nap nincs társasága! Pláne ha ezt egy otthon, rosszabb esetben ágyhoz kötött terhesség előz meg! Nagyon veszélyes!

Elsőnek üzenem jótanácsként (nem piszkálás, ész osztás, kioktatás stb.): légy nagyon résen, dolgozz ameddig tudsz, járj sokat társaságba, emberek közé, ne zárkozz be, mert sajnos idő kérdése és visszajön!

Hogy még jobban színesítsem a palettát elmondom saját történetemet. :)

Rám egyértelműen pozitív hatással volt első gyermekünk megszületése a pánikbetegségtől való megszabadulás terén. Egész egyszerűen azért, mert kevesebbet foglalkoztam saját problémáimmal, félelmeimmel, számomra az első ő volt, és az ő jóléte. Háttérbe szorultam saját magam számára, és ez kifejezetten jót tett.

Mára teljesen kigyógyultam a pánikból, viszont a teljes tünetmentességhez kb. 10 évre volt szükség, ami viszont az ő életében ugyebár meghatározó szerepet játszott, és azért pánikbetegen nem tudtam vele úgy foglalkozni, mint ahogy szerettem volna. A gyerek elől egyszerűen nem tudod elrejteni az érzelmeidet, olyanok, mint egy műszer... Lehet, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy mára sajnos komoly szorongásokkal és kényszerekkel küzd szegény (most 24 éves), de nagyon bízunk a gyógyulásában.

Később (2 év múlva) lett neki egy kistesója, de nála hál' Istennek nem mutatkoznak ilyen markánsak ezek a problémák, bár ő is félénkebb az átlagnál...

Összegezve: Lehet, hogy neked jót tesz, de a gyerekednek nem biztos. Jól meg kell gondolni...

7-es vagyok.

Nem szeretek erről beszélni, írni, de most megteszem, mert nem akartam kétértelműen, rosszul fogalmazni. a pszichologusnál én kezelési tecnikákat tanultam meg, légzési gyakorlatokat, figyelemelterelést. ez abban segített, ha már létrejött a pánik hamarabb kijöttem belőle. de ennek sajnos mélyebben húzodnak a gyökerei, amit vagy sikerül megtalálni vagy nem, ezek általában régről, akár gyerekkorból fakadó sérelmek, régről megmaradt terhek. Amiket bizonyos emberek (pl. egy rossz párkapcsolat), vagy bizonyos helyzetek (iskola, munkahely stb.) a felszínre hoznak. Mondok egy példát: valakinek stresszes a suli és ez kiváltja nála a pánikot! De nem az iskolai stressz a valodi ok,

az csak a felszínre hívja a régi sérelmeket. remélem megtudtam érthetően magyarázni.

Te hiába vagy "gyógyult" vagy tünetmentes, adodhat olyan szituáció ami ezt feléleszti, ha a valodi ok nem lett megtalálva, kikezelve. ilyen szituáció a terhesség és a gyedes, gyeses időszak. én csak javaslatként, jótanácsként írtam, h nagyon vigyázni kell, mert ez az élethelyzet egy egészséges embert is megvisel!