Egy alacsony szellemi képességű család egyetlen kiemelkedő tagja milyen képességű gyerekre számíthat? Érdemes így a gyerekvállalás?

Üdvözlet!

Első generációs értelmiségi vagyok és ahogy a kérdésben is utaltam rá -szerénytelenül- én mondhatom magamat az egyetlen jobb szellemi képességekkel megáldott embernek a családomban, úgy, hogy az egész pereputty mérföldekkel le van maradva mögöttem.

Az az igazság, hogy annak már a gondolatától is kiráz a hideg, hogy majd később egy művelt és tősgyökeres értelmiségi családból származó nőnek, akitől csak jót és jobbat kaphat a gyerek tulajdonságok szempontjából, hála az én lappangó génjeimnek, olyan gyereket sikerül összehozni, aki hasonlít valamely rokonomra és buta, tompa, esetleg idegbeteg vagy őrült lesz (van minden).

Nyilván van erre esély, nem is kevés...

Már- már az is megkérdőjeleződött bennem, hogy érdemes lenne-e családot alapítani egyáltalán, nem magam miatt, hanem a nő miatt, aki találhatna nálam sokkal jobb társat is ilyen szempontból. Én a párom életét nem szeretném ezzel megkeseríteni, mert utólag kimondva- kimondatlan biztosan bánná, hogy buta a gyereke és elkanászosodik a családfája. Inkább elhagyom, minthogy tönkretegyem az életét.

Valami könyvet tudnátok mondani ezzel kapcsolatban esetleg?

Nyilván nem egzakt válaszokat várok, csak szeretnék hallani véleményeket erről.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló cipőben jár.