Mit jelent a kötődő nevelés?

Szerintem a kötődő nevelès lènyege a kiegyensúlyozott baba, ès család.

Ha igèny szerinti szoptatással, akkor úgy, vagy tápszerrel, napirenddel, babakocsival, anèlkül...sorolhatnám.

A lènyege, szerintem(!), hogy bizonságban èrezze magát a baba, az igènyit előtèrbe helyezve 1-1 ideológiával szemben.

Mostanában inkább a válaszkész nevelést szokták mondani, ez jobban meg is határozza a jelentését: a baba és a kisgyerek igényeire folyamatosan reagál a szülő. Például nem hagyod sírni, csak hogy az éjszaka átalvására szoktasd, hanem kivárod, amíg megérik rá.

Nem kitétel sem a szoptatás, sem az együttalvás, tápszeres babát is lehet válaszkészen nevelni.

Én nem mondanám, hogy olyan hardcore válaszkész nevelő lennék, de sok mindent így csinálok. Nem szoktatom átalvásra, nem hagyom sírni, ha baja van, megvígasztalom, és egyéves koráig igény szerint szoptattam is. Nem, én nem fogom megvárni, amíg abbahagyja, több okból sem, de mindenképpen kíméletesen választom el, nem úgy, hogy egyik napról a másikra. Ha csak simán szopizni akar napközben, akkor inkább elterelem a figyelmét, kerülöm azokat a helyzeteket, amikor eszébe jutna a szopizás, stb.

Természetesen az, hogy nem hagyom sírni, arra vonatkozik, amikor hozzám, hozzánk szeretne jönni, amikor fizikai kontaktusra van igénye, és hasonló esetek. Nem arról, hogy valami olyat akar, amit nem kaphat meg. Fél órája is hatalmas balhét csapott, mert nem engedtem a telefonommal babrálni, de ha nem lehet, akkor nem lehet. Őt ilyenkor még vigasztalni sem nagyon lehet, ha megölelem, eltol, lemászik az ölemből, és nincs nyugi addig, amíg ki nem sírta magát. Ilyenkor például simán hagyom, majd megnyugszik. De a sírást, az egyedüllétet nem használom nevelési eszközként.

kösz a lepontozást, amiért leírtam hogy szerintem mit jelent...csak azt nem tudom amelyik (nyilván kötődő) anyuka lepontozott, mégis melyik pontját szégyenli a válaszomnak annyira, hogy amiatt le kellett pontoznia.

Utolsó, amit írsz, az egy teljesen józan paraszti ésszel történő nevelési mód, a kötődő szerintem jóval szélsőségesebb. Egy átlagos normális anyuka nem hagyja sírni a gyerekét, kíméletesen választja el, akár 1 éves kor után, ebben semmi kötődő nincs, a válaszkészségben sem, szerintem alap hogy az ember reagál arra ha a gyermeke sír.

Ne haragudj utolsó, de szerintem butaságot írsz.

A jó kötődès kialakítása minden szülő cèljának kène legyen. Ha nem tetszik ez a szó, akkor is.

A vita sokszor a módszerek miatt van. Igen, ezt sokan szèlsősègesen èrtelmezik. De mèg a gyermekpszichológusok is elismerik, hogy nem a szoptatás, hordozás, együttalvás stb ennek az alapfeltètele.

Ami felettem írtak, a válszkèszsèg. Ès igen ez csupán annyi, amennyit a józan paraszti èsz diktál. De(!) 30-40-50 ève èpp ennek mentek szembe, az időre etetèssel, sírnihagyással stb, ez nem kopik a köztudatból. Ès itt kell megtalálni az egyensúlyt, úgy hogy jó legyen a babának, az anyának, ès a családnak is. Mert attól nem kötődik jól egy gyerek pl ha az anyja egy èlő cumi, viszont ettől hulla, ès nincs türelme a kicsihez, se a családjához...

Talán azèrt is nem lehet pèldát írni, mert az már nem adott szemèlyre, családra szól. A lènyeg pedig, hogy nem szemellenzővel, csak a baba kiszolgálását hajszolni bizonyos szempontok alapján, hanem interaktív kapcsolat kièpítèse, a családon belül.

De tessèk. Külön ágyban alszik, de ha beteg, ès 10 percenkènt megriad, mert nem kap levegőt magam mellè veszem, mert attól megnyugszik, jobban alszik ő is, èn is. Nem altatom magam mellett, de ha sír, ott vagyok egyből, ha nyugtalan magamhoz veszem. De csak mert nem akarom, hogy megszokja az együttalvást, nem fogom betegen nem magam mellett altatni. Tehát figyelek a szüksègleteire, nem ideológiák (együttalvás) mentèn, hanem èsszerű keretek között. Elèrhető vagyok, ha gondja van. Ezáltal bízik bennem, ès kialakult a kötődès. Ha állandó, ès pozitív(tehát nem elutasító) ez a válasz a baba felè, a kötődès jól működik.

Vagy babakocsizunk, de ha sír magamhoz veszem. Ha látom, hogy nyűg neki a bevásárlás, akkor ha tehetem alvásidőben tolom. Így nem èrzi azt, hogy vonszolom mindenhová, az ő igènyit háttèrbe szorítva( majd belerázódik, ha nagyobb lesz...), de èn is eljutok ahová szeretnèk.

A káposzta is megmarad, a kecske is jól lakik.