Mikor ébredt fel benned az igazi anyai érzés?

7 hónapos korában, amikor először kerültünk kórházba vele (ráadásul az intenzívre komplikált lázgörcs miatt), és rádöbbentem, hogy el is veszíthetem.

Nyilván addig is szerettem, de az a rettegés, aggódás, fájdalom tudatosította igazán, hogy mennyire.

3 hónapos múlt a kisfiam, amikor először gurgulázva hangosan kacagott. Kicsordult a könnyem, olyan fájdalmasan szép volt. Előbuggyant belőlem a megelőző 3 hónap minden kimerültsége, a brutál sok hasfájás és éjszakákon át tartó sírás, ringatás...azzal az angyalkacajjal váltam igazán anyává, onnan valahogy teljesen át tudtam adni magam, és úgy éreztem, szerelmes vagyok a pici lábujjaiba, a göndör fürtjeibe, az illatába😀most már 4 éves nagyfiú, igazi casanova, az ovis kislányok szívtiprója, minden nappal fokozódik bennem ez a mindent elsöprő anyai szeretet.

Van egy két éves kislányom is, azt hiszem, Vele is az első kacaj, gőgicsélés hozta az áttörést. De mivel Ő sokkal nyugisabb baba volt, mint a fiam, nem volt hasfájós, és amúgyis is rutinos voltam már, Vele a császárból történő felépülést követően kezdtünk egymásra találni. Élek-halok Értük, mára ízig-vérig anya lettem, aki szerelmes a gyerekeibe. Igen, vállalom!😀

Nekem sem jött azonnal,annak ellenére,hogy bármit megtettem volna értük az első perctől kezdve..

De én is úgy vagyok,hogy talán amikor elkezdtek mosolyogni, akkor hittem el, hogy minden rendben, és fogtam fel hogy ez az igazi boldogság, olyasmi, amivel előtte nem találkoztam.

Ez jut eszembe, amikor manapság már igen sokszor kivesznek az észből(5 és 6 éves égedelem rosszcsont..:-D