Hogy lehet jószívvel kitörni a mindig csak a gyerek bűvköréből?

Én azt nem értem hogy lehet ennyire a hatása alá kerülni. Dehát nem vagyunk egyformák.

Viszont ebből az következik hogy te más természetű vagy. Így valószínűleg hiába mondok én bármit, az neked nem megoldás vagy nem könnyű.

Például nyugodtan bízd rá másra egy kicsit, ameddig magaddal foglalkozol. A flörtöt lehet gyakorolni a neten is kötöttségek nélkül. Aztán a randin már menni fog azzal akivel kell.

Hát nagyon hasonló vagyok én is. Bár én nem vagyok egyedülálló, meg nem is voltam, de én is nagyon kötődtem a gyerekhez. Csak az létezett, próbáltam nagyon jó anyja lenni.

Most már lassan 10 éves lesz és talán most kezdem azt érezni, hogy sikerül már rugalmasabban kezelnem nagyobb dolgokat is.

Apróbb dolgokban neveltem magam folyamatosan, sokat olvasta, bújtam ilyen lapokat, újságokat, szaklapokat, könyveket, neten. Mikor időm engedte és úgy adta magát a téma.

Aztán elkezdtem megismerni magam. Eleinte haragudtam magamra, hogy túl kötődő vagyok. Aztán szépen lassan megtanultam, megtanítottam magam elfogadni olyannak amilyen vagyok. A másik nem biztos, hogy én vagyok a rossz, lehet az összes többi. Csak azért mert ez az elfogadott? Kit érdekel mi az elfogadott. Beteges nem vagyok, csak kicsit jobban kötődő. De ahogy kezdtem helyrerakni a lelkembe, a fejembe a dolgokat úgy vettem észre hogy más anyuka is van ilyen, nem is egy körülöttem. Bár lehet nem mindenbe annyira olyan, de olyanok ők is csak valamit ügyesebben kezelnek. De engem vigasztalt hogy azért van hasonlóság, nem vagyok én olyan rossz ez miatt.

Amúgy én rájöttem hogy a gyerekkorom miatt van talán ez a kötődés, meg lehet a kapcsolatom se mindig a legjobb. Meg a bizonyítási vágy, hogy én jó anya vagyok. Lehet másoknak is, de inkább magamnak. És igen ahogy valaki írta a kishitűség benne van. A mai napig nincs elég önbizalmam, de nem csak ebben. Már sokat erősödtem, de még kell.

Valamiért én érzékenyebb vagyok a világra, a dolgokra, a gyermektől való elszakadásban is.

De ez nem baj, de nevelni kell magunkat. Mert fontos, hogy a gyerek önállóbb legyen, hogy életre valóvá váljon.

Sokszor elgondolkodom magamon, hogy én ennyi idős koromban hogyan voltam, mit csináltam egyedül stb. Próbálom bevinni a saját gyermekem életébe is. El is mesélem neki, hogy én ekkor meg akkor ezt és ezt csináltam, én egyedül jártam suliba stb. Szereti hallgatni, úgy érzem közelebb is érzi magát hozzám, mert kicsit olyan kicsi vagyok addig míg mesélek mint ő. Így könnyebb neki felfogni, elfogadni.

De igaz ez amúgy minden gyerekre szerintem.

Tehát a lényeg, hogy ne félj magadat vállalni! fogadd el magad. Ki fogsz majd ebből keveredni úgymond!

El fogsz majd jutni oda, hogy felismered egy idő után a cselekedeteidet, hogy ezt most nem kellett volna. Lehet még megismétled kétszer, de harmadjára már fogod tudni a cselekedet megkezdése előtt, hogy hopp ez az, most ne így csináld, hanem amúgy. Ez pláne gyereknevelésben jön nekem sokszor elő! De meg kell tanulni anyukának is lenni, ami úgy gondolom egy tanulási folyamat! Két egyforma anyuka nincsen! És minden anyuka jó! De tökéletes anyuka nincsen!

A legfontosabb szerintem, hogy fogadd el önmagad, de mindig legyél nyitott dolgokra, őrizd meg a formálhatóságodat! Így fel fogod ismerni hogy na akkor most változni kell erre vagy arra az irányba. Lehet még épp majdnem kicsusszansz az időből de épp az utolsó percben mégis sikerül megvalósítanod azt a módszert, cselekedetet stb.

Az olvasás egyébként nagyon fontos! Én nagyon szerettem a babakönyveket, de a fórumokat is! Aztán elgondolkodtam rajtuk és állítottam egy olyan valamit elő magamnak, ami még én vagyok, de jó a gyereknek is a tapasztalatok alapján, ami illik hozzák és a gyerekhez és így tovább.

Egy a lényeg, hogy ti jól érezzétek magatokat abban a kialakított rendben, közegben! És minden formálható idővel! Semmi sem állandó!

Amúgy hogy ezeket a dolgokat már felismerted már eljutottál egy csomóponthoz! Ez már jó!

Itt fog majd jönni a változás!

Lehet te lassabban fogsz tudni megváltozni, én olyan vagyok! De én ilyen vagyok és elfogadtam magam ilyennek!

De eljön a változás ha teszel érte és úgy intézed a dolgokat!

De mert tenni érte!

Igazából szerintem téged is megviselt ez az egész időszak. Kicsit most depis vagy. De ha eljutottál erre a gondolatra akkor már elkezdtél tenni lépéseket a változás felé! Csak így tovább!

Ha pedig nagyobb lesz a gyerkőc akkor majd látod hogy könnyebb lesz ez a része. Szabadabbnak fogod magad majd érezni. A nagyobb gyereket majd könnyebben rábízod majd másra, akiben te is bízol, aki a te értékrended szerint foglalkozik vele. Kicsit majd fura lesz egyedül lenni, egyedül elmenni valahova, de majd megerősödsz. lehet egyszer valami barátnővel meg kéne beszélni egy gyerekmentes délutánt, pár órát. Akár úgy hogy a kicsi oviba, suliba van, te veszel ki egy szabit, ő is és egy kicsit kávéztok, vagy sütiztek valahol. kezdetnek jót fog tenni, majd meglátod. Feltöltődsz! visszajön majd szépen lassan a régi éned!

Majd írd meg hogyan alakultál! Mi hogy változott benned, az életedben! Addig is ügyes légy és ne félj semmitől!