Gyerekek és a magázódás. Hogyan működik ez manapság?

Szerintem elég másképp működik ma, elég, ha belegondolsz, hány reklámban tegezik az embert manapság (emlékszem, mikor réges-régen, gyerekként láttam egy Ikea-plakátot, mennyire megdöbbentem, hogy tegezi az embereket), vagy például, ha bemegyek egy boltba, ott is letegeznek legtöbbször (és ha én köszönök előbb „Jó napot!”-tal, akkor sokszor látom, hogy teljesen összezavarodnak :)).

Felsős a fiam, náluk az iskolában eddig mindenkit tegeztek (XY néni/bácsi, segítenél…). A családban is mindenkit tegez, egy kisebb társasházban lakunk, a szomszédokat is tegezi, és a barátainak a szüleit is, ahogy a barátai is minket.

Ellenben én arra tanítottam, idegeneket magázni kell, s mivel a „csókolom” és a „tetszikelés” nekem nem jön be, „Jó napot kívánok"” és rendes magázás ez a forma. Ebből szokott az a némileg fura helyzet kialakulni, hogy ha bemegyünk egy üzletbe, akkor megkapjuk a harsány „Sziasztok”-ot, mire én visszasziázok, a gyerek meg jó napot kíván.

Végülis ő a legudvariasabb az egész helyzetben. :)