Gyerekek és a magázódás. Hogyan működik ez manapság?

Hát, ha iskolás akkor szerintem már ideje. Én a 2000-es évek elején voltam óvodás. A nagyszülőket természetesen tegeztem. De ha elmentünk a testvéreikhez, akkor lecsesztek, ha sziával köszöntem nekik, és ha tegeztem őket. Azért meg pláne, ha a szomszédoknak köszöntem úgy, hogy szia.

De szerintem így korrekt.

A lányom mire 6 éves lett, rászokott a magázódásra idegenekkel.De még a 20 éves csajoknak is képes magázva köszönni.Jó napot kíván a boltban, stb...

Teljesen természetesen jött neki.Tőlem tanulta el.

Én érzésből csináltam. Aki közelebb állt azt tegeztem, akit nem bírtam vagy csak alig ismertem, azt se tudtam pontosan milyen ismerose vagy rokona a szüleimnek illetve ha idősebb volt akkor magáztam. De ugye ezekkel a személyékkel nem is nagyon beszélgettem, így sosem kellett "tetszikelnem". Amúgy baromi kellemetlen volt hogy mindenki mást várt el, mindenki kijavított hogy őt ne magázzam, aztán volt köztünk 40 év meg három szakadék. Szerintem semmiért nem jó lecseszni a gyereket, mert ez mind kellemetlen érzés, aztán már csak halkan mer köszönni. Amiért aztán az anyja cseszi le hogy ugyan milyen bunkó hogy nem is köszön...Szóval kérlek szülőként se parázzatok túl a dolgot. Ha jól nevelitek, akkor nem egy halk köszönésen fog múlni hogy milyen ember lesz.

Az jó ha segítetek eldönteni hogy melyik személynek melyik köszönés lehet a megfelelő, de ezt még előtte. Ne a célszemély előtt alázzátok mint valami kis tudatlan senkit.

Bocs ha kicsit nyersre sikeredett de ezen a kiskamasz korban mindenki átmegy csak nem mindegy hogy hogyan.

Én az első vagyok.

Szerintem ma 2017-ben is elvárható, hogy egy 5-6 éves kisgyermek megadja a tiszteletet egy idősebbnek. Azért most is neveletlenségnek tartom ha egy 6 éves egy 60 évesnek sziát köszön. Hacsak meg, nem mondta neki az az úr vagy hölgy, hogy nyugodtan sziázhat.

Egy kisiskolás esetében a felnőttekkel való kommunikáció többnyire a köszönésre terjed ki. Én azt szoktam csinálni, hogy "súgok" a gyerekemnek, hogy kinek hogy kell köszönni, mert sokszor látom rajta a bizonytalanságot. Idegen felnőtteknek nyilván csókolommal köszön.

Olyankor van gondban (sőt, néha én is), amikor olyan emberekkel kerülünk kapcsolatba, akikkel hosszú évek óta közeli kapcsolatban állunk barátilag is.

Egy konkrét példa: van egy családi barátunk, akivel rendszeresen összejárunk, együtt is nyaralunk, karácsonykor megajándékozzuk egymás gyerekeit... és ez az ismerős a lányom iskolájában tanítónő. Neki például hogy kellene köszönni, mikor az iskolában összefutnak, mikor jóformán családtag (én mondjuk a nagynénéimmel voltam hasonló viszonyban gyerekkoromban, akiket értelemszerűen tegeztem).

Szerintem ez minden generációnál problémás, hogy akkor most kit tegezünk és kit nem... emlékszem, kamaszkoromban a szomszédaink felajánlották, hogy tegezzem őket és évekig nem köszöntem nekik inkább, mert nem jött a számra a tegeződés. :) Ma már, ha mondjuk egy barátnőm anyukája azt mondja, hogy tegezzem, akkor megmondom neki, hogy rendben, de attól még "x néni"-nek fogom szólítani, mert így szoktam meg, nem tudnám másképp... megértik, elfogadják. :)

Mire iskolába mennek, megtanulnak magázódni, de szerintem sok idő kell hozzá, mire magabiztosan alkalmazzák, és azt is felismerik, hogy kit magázzanak, és kit tegezzenek.

Nekem harmadikos a fiam, 9 éves, minden felnőttet magáz, akit nem ismer, aztán persze jól megkavarja, ha valamelyik "laza" felnőtt szinte felháborodva szól neki, hogy ne magázza.

Családon belül tegezi a felnőtteket (nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, szülők unokatestvérei), és pár közeli barátunkat is, akiket gyakran lát. De pl. a férjem kollégái közül mondták neki páran, hogy tegezze őket, viszont mivel őket ritkán látja, mire újra találkozik velük, már rég elfelejti, és újra magázza őket. Mindig kijavítják, de sokszor látom, hogy ez megzavarja, ha már elkezdtek beszélgetni, és hirtelen kell átkódolnia a mondandóját tegező formára.

Illetve boltban, vagy a lépcsőházban a szomszédok esetében látom, hogy sokszor nem tudja, mit köszönjön, úgyhogy biztos, ami biztos, azt mondja, hogy Jó napot kívánok.

Fura, amikor én gyerek voltam, mi mindenkinek csókolomot köszöntünk amúgy, de a fiam szinte sose mondta senkinek. Nem szólok rá miatta, mert szerintem teljesen helyénvaló a jó napot kívánok, de tudom, hogy vannak idősebbek, akik szerint sértő, ha egy gyerek így köszön. Csak közben meg pl. az iskolában is ezt a köszönést várják el tőlük.

Engem speciel zavar, ha a pajtások csókolommal köszönnek. Mondjuk ők még nem is, mert nagycsoportosok, de kolleganőm 12 éves fia bizony megtette :o

Pajtások anyukáját keresztnevén szólítja, tegezi a kisfiam, mint ahogy a többiek is engem. Vagy "x anyukája", "X anyu" a megszólítás, ha valamelyiknek nem jut eszébe a név. Így van időnként a játszótéren pl Milánanyu, Lacianyu, Emmaanyu...

nem emlékszem, anno nálunk hogy volt a magázódás, hogy alakult ki. én rokonokat tegeztem, és megmondom őszintén semmi emlékem nincs arról, hogy az óvónéniket tegeztem volna, vagy hogy elsőben hogy volt ez. x néni, y néni volt... és szerintem az iskolában majd rászoktatják őket az éppen aktuális elvárásra.

egyébként tk gáz dolog elvárni egy gyerektől, hogy magázzon valakit, ha előtte 4-6 évig hagyta az ember a tegezést, mert milyen aranyos, még kicsi, stb.

mondjuk nem tudom, a lépocsőházban a vénasszony mit fog szólni, ha a fiam majd 10évesen is sziát köszön neki... de mivel eddig ezzel elégedett volt, nem szólt, én bizony nem fogom a gyereket megzavarni :D