Van, hogy mégiscsak beteg a gyerek?

A Down-szindrómának olyan egyértelmű (külső) jelei vannak, hogy már a születéskor észreveszik, ezt nem lehet elnézni.

Ami pedig a "furcsaságokat" illeti: egyértelmű összefüggés lehet a koraszülöttség és a gyermek fejlődése között, ami kihatással lehet a mozgásfejlődésre és tanulási zavarok is jelentkezhetnek. Egyébként nyugodt lehetsz, az oviban ma már nagyon figyelnek az eltérésekre és a legkisebb gyanú esetén is küldik a gyereket szakemberekhez. (Nálunk pl. az oviban 28-ból 20 gyereket küldtek, ebből 8-nál állapítottak meg valamilyen eltérést, és onnantól kaptak az oviban fejlesztést.)

Én meg az ilyen jószándékú rokonoktól félek már, talán nálam is paranoia van a háttérben.

A fiam ADHD-s, tehát egyesek szerint "beteg", mások szerint "neveletlen", és állandóan kapom a jóindulatú megjegyzéseket, pl. hogy beteg gyerek mellé minek vállaltunk még egyet, meg hogy mit csináltunk vele, amiért ilyen lett, és bezzeg ha nála lenne egy hetet, ő kinevelné belőle.

A gyereknevelésben az a jó, hogy mindenki ért hozzá, csak az nem, akinek gyereke van.

Hidd el, bármi is van a kislánnyal, tökéletesen meg fogják oldani tesódék, nem neked kell őket körbeugrálni meg kifizetni.

Családi kapcsolatok témakörben lehetne folytatni a témát.

Tényleg baromi nagy szerencse lehet hogy tesódnak ilyen jószándékú rokonai vannak.

Vannak emberek, akik megérdemlik egymást.

"lehet más hasonló dolog is ami nem szemmel látható...."

Lehet. És akkor mit tud csinálni az anyuka?

Pedagógus végzettségem van, a gyermekem apjának is. Másfél éves kora óta sejtettem, hogy a gyermekem nem olyan, mint a többiek, hordtam szakembertől szakemberig, de nem mondtak semmi értékelhetőt, csak annyit, hogy "majd kinövi". Oviban is előjöttek komoly gondok, de akkor sem történt változás. Öt éves lett a gyermek, mire végre kapott diagnózist: addigra egyértelműsödött ugyanis, hogy mi a probléma. Onnantól kapta a speciális fejlesztéseket, amik jelentős változásokat hoztak.

Hidd el, anyuka akkor sem tudna mit tenni, ha valami "gond" lenne a gyerekével. Jó, ha felvetné a pénz, bizonyára elhordaná fizetős fejlesztésekre, de ezzel sem lenne sokkal előrébb, amíg nem egyértelmű, hogy van-e bármi gond, és ha igen, akkor pontosan mi az.

Amúgy ha koraszülött volt, akkor egyébként is benne van az ellátórendszerben, a koraszülötteket utánkövetik, ha szükségesnek ítélik. (Max. te nem tudsz róla.)

Az, hogy egy két éves grimaszol és "furán" viselkedik, életkori sajátosság. A lányom 2,5 éves, lassan három és bár makkegészséges, csinál ilyeneket. Meg az ismeretségi körben az összes többi, hasonló korú gyerek.

Rendszeresen látja orvos, jár bölcsődébe, kifejezett rákérdezésre is azt mondták, hogy korának teljesen megfelelő a viselkedése, semmiféle kóros eltérés nincs.

Azt viszont nem értem, hogy egy két éves gyerek hogy jutott be óvodába? Még 2,5 évesen is csak ritkán vesznek be gyerekeket, a harmadik születésnapot meg szokták várni.