Miért jön mindenki azzal, hogy lény hálás anyukádnak, mert felnevelt meg gondoskodott rólad, stb?

Mindkét oldalnak megvan a maga igaza, de én azt látom, hogy sokan meg sem próbálják a másik szemszögéből nézni a dolgokat, néhányan pedig olyan érveket sorakoztatnak fel, amelyek a mai világban meg sem állják a helyüket.

Például, hogy régen nem volt gond az idősekről való gondoskodás. Mit értünk régen alatt? A szocializmust? A boldog békeidőket? Az ókort? Azért lássuk már be, hogy "régen" például az átlag életkor sem 70 volt, hanem 50 , vagy még annál is kevesebb. Tegyük fel, hogy édesanyám 60 évesen agyvérzést kap, lebénul és ápolásra szorul, de elél még 30 évig. Nem ritka, az én nagyszüleim is elmúltak már 90 évesek. Gondoskodnom kell tulajdonképpen egy fél életen át édesanyámról, ezzel párhuzamosan a gyermekeimről, nyilván dolgozom, mert viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy htb-ként otthon legyenek. Persze, hogy felveszek valakit, aki segít édesanyám gondozásában, mert nehéz egy s*ggel két lovat megülni. "Régen", mikor az asszony fixen otthon volt, de ha már itt tartunk a gyerekek többsége is, mert iskolába sem járt mindenki, aki igen, annak is jó eséllyel csak a 6 elemi adatott meg, úgy valóban lehetett az idős rokonokról gondoskodni, de az esetek döntő többségében az iscsak egy akut dolog volt, ugye az átlag életkor, meg persze egyéb betegségek miatt. Volt idő, mikor emberek haltak meg tüdőgyulladásban, most pedig a hírekben mutogatják, ha véletlen történik ilyen.

Aztán. Bocs, de az ne nevezze szülőnek magát, aki a gyerekének megadja a kötelező minimumot, utána meg tartja a markát, ha a gyerek véletlenül többet keres a minimálbérnél. Egyetértek, hogy az okostelefon meg társai ne legyenek már a kötelező minimum részei, de hogy valaki a gyereke továbbtanulását is kiváltságnak tartsa, na az is aztán egy odaadó szülő lehet. Persze, ha a kedves szülő egy magához hasonló melóst szeretne látni a gyermeke személyében, aki frusztrált, világfájdalomnak éli meg, ha le kell dolgozni napi 8 órát, amiből egy petákot nem tud úgy igazából magára költeni, és áll a szalag/kassza mellett, mintegy robot, akkor elhiszem, hogy minimum a földön való megalázkodást várja cserébe, ha a gyerek mégis továbbtanulhat valahol. De lássuk be, ez nem az a világ már, ahol ahova születtél, ott is kell maradnod. Mindenkinek van lehetősége kitörni, és akinek nem jön zsigerből, hogy a gyerekének jobbat és többet akar, mint ami saját magának jutott, az nem jó szülő.

Ezzel párhuzamosan, a gyemrek lehet hálás és ki is mutathatja. Ez viszont nevelés kérdése. Igen, én megköszöntöm édesanyámat Anyák Napján, sőt a nagymamáimat is. De nem azért, mert kitörölték a hátsómat, mikor csecsemőként összecsináltam magam, és nem is azért, mikor nagy ritkán beteg voltam, akkor kaptam meleg levest, meg teát. Hanem az egyebekért. A lelki támogatásért, azért hogy hittek bennem akkor is, mikor úgy rűnt kamaszként teljesen elvesztem és nem leszek képes talpra állni, hogy a koromnak megfelelően kezeltek és elfogadták a döntéseimet, ha azok nem egyeztek az ő terveikkel. Ez az, amiért hálás lehet valaki és ezért mondhat köszönetet. De ez a mártírduma, amivel én is úton útfélen találkozom, hogy "9hónapig hordtalak a szívem alatt, pedig milyen nehéz volt" meg "odaadtam az utolsó szelet tortát, pedig én is megettem volna", bocs de ez röhejes. Ezen a ponton igaza van a kérdezőnek, nem a gyerek kérte, hogy megszülessen, azért ne kelljen már hálálkodnia, mert az anyja kihordta, meg szoptatta, meg pelenkázta. Persze a köszönetet ezért amúgy is csak az a nő várja el, aki a világ legnagyobb teljesítményének éli meg, hogy szült. Arról nem is beszélve, hogy egy apuka is igen sokkal (akád többel!) is hozzá tud járulni a gyermek jellemfejlődéséhez, tőlük mégsem láttam még ilyen mártírdumát. Pedig nekem pl apukám adta oda az utolsó szelet tortát, ha már itt tartunk :)

Szerintem sokaknak volt rossz gyerekkoruk, és sok rossz példát látunk-hallunk a környezetünkben is. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy mákom van a szüleimmel.

Ez nem azt jelenti, hogy anyám egész nap szajkózza, hogy márpedig mit meg nem tett értem, én meg nem győzök hálálkodni, hanem szimplán csak szeretjük és tiszteljük egymást.

Viszont amikor gyereked születik, és rájössz, hogy mi minden van mögötte (igenis jár áldozatokkal - persze alapvetően "boldog" áldozatokkal), akkor már nem biztos, hogy zavarni fogja a szemed egy-egy kis lükének tűnő idézet a szülőségről, a háláról vagy bármiről ami ezzel kapcsolatos.

Nincs itt ám nagy probléma, hidd el. :)

Le lehet őt tiltani, vagy fogod magad és nem követed a bejegyzéseit.

Páran szeretnek ilyeneket megosztani, jó sokan meg nem. Még mindig nem érzem nagy problémának ezt.

Én meg a politikai bejegyzéseket nem szeretem. Nem is követem azt, aki nagyon fanatikus.

Kedves kérdezö

Megértelek de ha ez zavar facebookon akor csak kitörlöd a hírfolyambol az ilyen hülyeidézeteket bölcseségeket,én ezt szoktam csinálni velük .